Parolin bíboros videóüzenete az éghajlatváltozásról tartott konferenciára

Somogyi Viktória – Vatikán

A hétfőn és kedden megrendezett online klímaadaptációs csúcstalálkozó (CAS), amelynek házigazdája Hollandia volt, globális vezetőket és helyi érdekelteket hívott össze. A meghívottak között volt a Szentszék is. A tanácskozáson elindítottak egy átfogó alkalmazkodási cselekvési menetrendet, amely egyértelmű kötelezettségvállalásokat fogalmaz meg konkrét új erőfeszítések és partnerségek megvalósítása céljából annak érdekében, hogy világunk jobban ellenálljon az éghajlatváltozás hatásainak. 24 óra leforgása alatt a világ minden tájáról és időzónájából sugárzott események a változásokra ösztönöztek, és kézzelfogható megoldásokat kínáltak a felmelegedés problémáira, megmutatva, hogyan teremthetjük meg az éghajlattal szemben ellenálló jövőt. A különböző események a CAS 2021 cselekvési témáira összpontosítottak, és lehetővé tették az érdekelt felek számára a bevált gyakorlatok megosztását egymással és a tevékenységek összehangolását, egyesítve a különböző régiók ismereteit és igényeit.

Az éghajlatváltozás globális probléma

Parolin bíboros azzal indította videóüzenetét, hogy közvetítette Ferenc pápa szívélyes üdvözletét és lelki közelségét, támogatását és bátorítását az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló csúcstalálkozó gyümölcsöző eredményei érdekében. Ezután utalt Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájára és idézett a közös otthonunk gondozásáról szóló részből. A bíboros államtitkár ezután hangsúlyozta: mindannyian tudjuk, hogy „az éghajlatváltozás globális probléma, amelynek súlyos következményei vannak: környezeti, társadalmi, gazdasági, politikai szinten és a javak szétosztása szempontjából. Ez napjainkban az emberiség egyik legfőbb kihívása.” Parolin bíboros továbbá kifejtette, hogy a rendelkezésünkre álló tudományos adatok „egyértelműen rámutatnak a gyors cselekvés szükségességére”, figyelembe véve az „etika, a méltányosság és a társadalmi igazságosság” összefüggéseit.

Csökkenteni kell az üvegházhatást

Ezzel kapcsolatban Parolin bíboros rámutatott, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére való áttérés nemcsak a technológia területének problémája, „hanem a fogyasztási szokások, az oktatás és az életmód kérdése is”. Ugyanakkor, bár az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére és enyhítésére szükség van, ezek „nem elegendő” lépések – hangsúlyozta. „Ez erkölcsi és humanitárius követelmény.” „A klímaváltozás legnegatívabb következményei gyakran a legkiszolgáltatottabbakat sújtják” – hívta fel a figyelmet Parolin bíboros. Megjegyezte, hogy „bár a szegények a legkevésbé felelősek a globális felmelegedésért, mégis rájuk van a legnagyobb hatással, mivel a legkevésbé alkalmazkodóképesek, és gyakran olyan földrajzi területeken élnek, amelyek különösen veszélyeztetettek”. Globális és közösen osztott hosszú távú stratégiát kell kidolgoznunk, amely pontos kötelezettségvállaláson alapul és „képes egy új fejlődési modell meghatározására és előmozdítására, valamint az éghajlatváltozás és a szegénység elleni küzdelem közötti szinergikus kötelékre épül” – fogalmazott Parolin bíboros.

Egyedül semmit sem tehetünk

A vatikáni államtitkár ezt követően rávilágított: a Covid-19 járvány bebizonyította, hogy „egyedül nem tudunk semmit elérni”. Parolin bíboros ismét Ferenc pápát idézte, ezúttal az ENSZ tavaly szeptemberi közgyűléséről: „Két lehetséges út közül választhatunk. Az egyik út a multilateralizmus megszilárdulásához vezet, amely a megújult globális társfelelősségben, az igazságosságon és az emberi családon belüli béke és egység elérésén alapuló szolidaritásban jut kifejeződésre, amely Isten terve a világunk számára. A másik út az önellátást, a nacionalizmust, a protekcionizmust, az individualizmust és az elszigeteltséget hangsúlyozza, amelyek minden bizonnyal károsak lennének az egész közösség számára, és mindenkinek sebeket okoznának. Ennek nem szabad érvényesülnie” – fogalmazott Ferenc pápa az ENSZ közgyűléshez szólva.

Erősebb nemzetközi együttműködésre van szükség

Videóüzenetének végén Parolin bíboros rámutatott, hogy „az alacsony szén-dioxid-kibocsátású fenntartható fejlődés iránti elkötelezettségen alapuló erősebb nemzetközi együttműködésre”, valamint a technológiák és az ellenálló képesség megerősítésére irányuló beruházásokra van szükség, és ezeket tisztességes feltételekkel kell átadni kiváltképpen a legkiszolgáltatottabb országoknak”.

A technológiát állítsuk egy emberségesebb és átfogó fejlődés szolgálatába

„Az éghajlatváltozásra adott válaszunk legyen lehetőség az általános életkörülmények, az egészség, a közlekedés, az energia és a biztonság javítására, valamint új munkalehetőségek teremtésére” – kérte Parolin bíboros. Ez nehéz és összetett feladat, de megvan „a szabadságunk, az intelligenciánk és a képességünk a technológia irányításához”, hogy azt egy emberségesebb társadalmi és átfogó fejlődés szolgálatába állítsuk. Végül Parolin bíboros hangsúlyozta: „Jelentős kihívás előtt állunk a közjó szempontjából. Nincs más lehetőségünk, mint mindent megtenni egy felelősségteljes és példátlan kollektív válasz kidolgozására, amelynek célja közös otthonunk építése”.