Coena Domini-szentmise a Vatikánban. Re bíboros: az eucharisztia életünk középpontja

Gedő Ágnes – Vatikán

Az egyház életének középpontja, minden hívő lelki életének szíve az eucharisztia, az utolsó vacsora emlékét idéző szertartás. A pandémia nehéz időszaka arra kényszerít minket, hogy távolságot tartsunk egymástól, ugyanakkor támogassuk a nehézségben lévőket, és senkit ne hagyjunk magunkra. A hívek korlátozott számban vehettek részt a Nagycsütörtök esti szentmisén, melyet Giovanni Battista Re bíboros a katedra oltárnál celebrált Ferenc pápa helyett.

A lábmosás szertartása a szeretet gesztusa

Homíliájában emlékeztetett a lábmosás hagyományára, mellyel Jézus kifejezte szeretetét az apostolok iránt. Ez a megdöbbentő gesztus rádöbbent minket arra, hogy Jézus a keresztig menően szeretett, az Atya szeretete végtelen. A szent három nap elején, Nagycsütörtökön este már a gyász, Krisztus szenvedésének elővételezése jellemzi a szertartást. Az Utolsó Vacsorán Jézus megalapítja az eucharisztiát, és ekkor tudatosul bennünk szeretett mivoltunk. Önmagát ajándékozta nekünk, testét és vérét, megváltásunkért elfogadta a legborzasztóbb halált, áldozatul ajánlva fel önmagát – mondta homíliájában Re bíboros.

Forrás, erő és táplálék az eucharisztia

Az eucharisztiában tehát Krisztus kimutatja irántunk való szeretetét, azt a szándékát, hogy mindig velünk legyen. Az egyház mindig is értékes ajándékként tekintett az oltáriszentségre, mely világosság, erő, táplálék és támasz számunkra. Ahogy a II. vatikáni zsinat megfogalmazta: az egész keresztény élet forrása és csúcspontja. Ez azt jelenti, hogy az egyház életében és küldetésében minden az eucharisztiából fakad, és minden oda vezet – magyarázta Re bíboros. Ez igaz a keresztény hívők egyéni életére is, mert aki hisz az eucharisztiában, az soha nem érzi magát egyedül. Tudja, hogy minden templom árnyékában és csöndjében ott van az az Egy, aki ismeri őt és élettörténetét, aki szereti és várja őt, és szívesen meghallgatja. A tabernákulum előtt mindenki kiöntheti szívét; vigaszra lel, erő és béke tölti el a lelkét.

Szolidaritás és testvéri szeretet

Az eucharisztia egyben arra is ösztönöz minket, hogy nyitottak legyünk a másik ember felé, megéljük a testvéri szeretetet; hogy képesek legyünk megbocsátani. A szolidaritásra szólít, hogy kinyújtsuk kezünket a nehéz helyzetben lévők felé, akik egyedül vannak, szegények, kitaszítottak. Az eucharisztia fényében fölismerjük Krisztus arcát a testvérekben, különösen a szenvedőkben és a rászorulókban.

Fohászkodjunk Istenhez, hogy szabadítson meg a pandémiától

A papság ajándékáról is elmélkedett a bíborosi kollégium dékánja a Coena Domini szentmisén. Emlékeztetett rá, hogy a Nagycsütörtök esti mise után a templomokban szentségimádást szoktak tartani, de most a járvány miatt ez is elmaradt. Bár otthonainkban rekedtünk, gondolatban imádkozzunk tovább, hálatelt szívvel Jézus Krisztusért, aki jelenvaló akart maradni közöttünk. Belőle meríthetjük a szükséges erőt ahhoz, hogy szembenézzünk a pandémia nagy kihívásaival. Láttuk, hogy ez az aprócska vírus hogyan kényszerítette térdre az egész világot. Minden tudományos eszközt be kell vetnünk ellene, de ezen felül kérnünk kell Istent, hogy siessen segítségünkre és vessen véget a járványnak, ami tragikus következményekkel jár az egészség, a munka, a gazdaság, a nevelés és a közvetlen emberi kapcsolatok alakulására.

Megbánás és megújulás

Homíliája végén Re bíboros a nagycsütörtök esti szertartás olvasmányára utalva Krisztus elárultatásáról beszélt. A végtelen szeretet mellett megjelenik az emberi árulás keserűsége, ezért ez jó alkalom arra, hogy magunkba tekintve feltárjuk bűneinket. Tegyünk egy kis rendet életünkben, lépjünk a megbánás és megújulás útjára, és kérjük Istentől a megbocsátást.