Erdő Péter bíboros: Az esedékes pápalátogatáson a legnagyobb megerősítést az ifjúság kívánná
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A szombati bíborosi konzisztórium után vasárnap délután Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek a Vatikáni Rádió „Karol Wojtyła” stúdiójában interjút adott a magyar szerkesztőségnek, melyben beszámol a konzisztórium tapasztalatairól, a jövőre esedékes pápalátogatás lehetséges témáiról és a tavalyi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus máig ható gyümölcsöző tapasztalatairól.
Interjú a konzisztóriumon résztvevő Erdő Péter bíborossal, Esztergom-budapesti érsekkel: „Ferenc pápa jövő évben esedékes látogatásán a legnagyobb megerősítést az ifjúság kívánná”
Bíboros úr, ez a mostani konzisztórium bizonyára Önnek már a sokadik ilyen alkalom. Mit is jelent újabb bíborostársakkal találkozni, illetve jelen lenni az ő „kreálásukon”.
Tizenkilenc év alatt elég sok ilyen alkalmon vehettem részt. Kétségtelen az, hogy korábban nagyobb „divatja” volt annak, hogy néhány nappal akár előtte is összejöttünk és a szinódusi aulában a Szentatya által megjelölt kérdésekről valakinek az előadását meghallgattuk, hozzászóltunk, esetleg a Szentatya is részt vett ezeknek a beszélgetéseknek egy-egy részén. Utána következett aztán az ünnepélyes kreáció, amikor az új bíborosok ténylegesen megkapták a pápától az új birétumot és azt az okmányt, amely kijelöli a címtemplomukat. Ezzel a kettővel lépett hatályba a kinevezésük. Természetesen nem szükséges az, hogy a kezébe vegye a bíboros az okmányt, lehet olyan is, mint ami történt szombaton, hogy egy afrikai bíboros atya közben rosszul lett és a szívével kórházba szállították, de a pápa kihirdette, tehát mostantól kezdve ős is teljes jogú bíboros, annak ellenére, hogy magán a szertartáson személyesen nem vehetett részt.
Ferenc pápa ez év május 29-én vasárnap, egy Regina Coeli imádság alkalmával jelentette be, hogy a mostani szombati napon terv szerint 21 új bíborost kreál. Ez a bejelentés még önmegában nem ad érvényességet a kinevezésnek?
A bejelentés még nem, de amikor átadja a kinevező okmányt a meghatározott titulusra, ez teszi az embert a római klérus tagjává, azaz bíborossá, hiszen szimbolikusan mi mindannyian a római klérus tagjai vagyunk, a három rend, a püspöki, a presbiteri és a diakónusi rend kötelékében, mely valamiképpen mind Róma városához kötődik történelmi szimbolikájában. A valóságban persze a bíborosok nagy része szétszórva a világ különböző egyházmegyéjében működik.
A címtemplom kijelölése a Szentatya önálló feladata, vagy egy megegyezés történik a kijelölt bíboros és a Szentatya között?
Nem, ez a Szentatya önálló feladata, de az előkészítés során esetleg a bíborosi testület dékánjával vagy másokkal lehet konzultálni, aki valamilyen templomot különösen szeretne. Ezt kifejezésre juttathatja, de egyáltalán nem biztos, hogy ténylegesen azt jelölik ki a számára. Vannak néha tradíciók, hogy „ahhoz a nemzethez”, vagy „ahhoz az egyházmegyéhez” kötődik egy-egy templom, ilyenkor nagyobb az esélye, hogy ezt jelölik ki, ha éppen „szabad”. Gyakran előfordul ugyanis, hogy akár a létszám túllépése miatt, hiszen a nyolcvan éven felüli bíborosok is megtartják a címtemplomukat, tehát előfordulhat az, hogy újabb templomot is ki kell jelölni, esetleg olyat is, ami még eddig nem volt címtemplom. Ilyenkor azt mondják, hogy „pro hac vice”, vagyis „erre az alkalomra” ezt is címtemplomnak jelölik ki.
Van egy ünnepélyes szabálya ennek az aktusnak: bíborosok „kreálása”. Mit akar mondani ez az erős szó, kreálni, ami magyarul azt jelenti, hogy „teremteni”?
Azt jelenti, hogy ezáltal válik bíborossá az illető, természetesen az előzetes kihirdetés az már nagyon sok mindent jelent, de még a teljes jogkört nem jelenti.
Közismert a piros bíborosi ruha szimbolikája, melybe beöltözve már így jönnek a bazilikába a kreálandó bíborosok…
Erről szó volt magában az üdvözletben is, hiszen az új bíborok nevében valaki, általában a legrangosabb meg szokta köszönni a pápának a kinevezést és most szombaton a megköszönő beszédben is szó volt róla, hogy „vérünk ontásáig kell hűségesnek lenni a katolikus egyházhoz és a pápához”.
Ez sajnos az utóbbi időszakban egyre erősebb valóság, nem kifejezetten bíborosok esetében, hanem nagyon sok keresztény ember esetében és ha nem is kifejezetten a bíboros saját életéről van szó, de mégiscsak jelképesen a rábízott részegyház keresztényei veszélyeztetettségét ölthetik magukra a bíborosok a szívükben, hiszen a világ nagyon sok térségében keresztényüldözés folyik.
Ez így van és sajnos majdnem azt lehet mondani, hogy bizonyos vonásaiban ez egy globális folyamat, tehát nem csak elszigetelt jelenségekről van szó. Persze, egyik vagy másik országban véresebb vagy gorombább ez az eseménysor, másrészt esetleg a laikus észre sem veszi rögtön, hanem a diszkriminációnak és más olyan jelenségeknek a köntösében bújik meg, amiket ha összeadunk, akkor derül ki, hogy tulajdonképpen elnyomásról van szó. Jómagam meg szoktam különböztetni az üldözést az elnyomástól. Nyugati testvéreink, akik nem nagyon élték át, ezt a kettőt összemossák. Én azt mondom azért, hogy az „üldözésnek” a direkt célja általában az, hogy szűnjenek meg létezni a keresztények. Az „elnyomás” az egy hosszabb távú dolog, ott lehet szó arról is, hogy ne legyenek egyenjogúak, csökkenjen a számuk, satöbbi, de nem az azonnali megszüntetés. Mi pedig azt tapasztaltuk, hogy az elnyomás körülményei között – ha nem is kellemesen – de lehet élni. És bizonyos szempontból az egyház működésében ennek is vannak értékes tanulságai.
Visszatérve a címtemplomokhoz, amikor egy új bíboros egy római, vagy Róma környéki címtemplomot kap, van-e neki ezzel kapcsolatban kötelessége és feladata?
Esetleg annyi, hogy a templom birtokba vétele címén ott egy szentmisét kell tartania, nem sokkal, tehát néhány héttel-hónappal a kinevezés után. De például, hogy ő anyagilag járuljon hozzá a templom fenntartásához, ilyen kötelezettsége nincsen. Persze, ha megteheti, ez egy nagyon szép gesztus és nyilván a helyiek ennek igencsak örülnek, de tudjuk, hogy a világon nagyon sokféle helyzetben élnek a bíborosok és nem várják el, hogy ők ilyen módon is hozzájáruljanak ehhez.
Gyakorlat-e az, hogy a bíborosok Rómába érkezvén, amennyire tehetik, felkeresik a címtemplomaikat?
Attól függ, mennyi idejük van és hol van a címtemplom. Jómagam például éppen tegnap (augusztus 27-én, szombaton) voltam a Santa Balbina címtemplomomban, csak sajnos most ott éppen építkezés folyik. Olyan rossz az állaga a templomnak, hogy be kellett belülről állványozni és ezért csak egy mellékoltárt lehet használni, az átriumba belépve egy szobor van oda kitéve és ott imádkoznak a hívek, de gyakorlatilag nem lehetséges a templom teljes használata. Ebben nagyon sok akadály van, egyrészt a műszaki állapot. Belülről gyönyörű ősi gerendázat tartja a tetőt, amibe bele van vésve, hogy 1488, tehát utoljára akkor helyezték el oda a fagerendát. De azért az érthető, hogy ennyi idő alatt sok gerenda tönkrement és ezzel nem lehet viccelni, mert ha egy fagerenda szivacsossá válik, vagy összeomlik, akkor leszakad a gyönyörű bazilika stílusú templomnak a teteje. Itt most komoly munkák folynak, de mivel több tulajdonosa is van az ingatlannak, így még jogilag sem egyszerű annak az eldöntése, hogy a templom felújításában kinek milyen szerepe legyen.
A bíboros kreáláskor a Szentatya a kreálandó fejére helyezi a birétumot. Ennek a szimbolikus gesztusnak van-e valamilyen jelentése?
Régen azt mondták, hogy a „bíborosi kalapot” teszik a fejére. Ezt volt a bíborosi ruházatnak legsajátosabb darabja. Tehát a bíborosi birétum átadása azt jelenti, hogy teljes joggal bíboros az illető.
A kreáláskor a Szentatyától egy gyűrűt is kapnak az új bíborosok, ami nem azonos a szokásos főpásztori halászgyűrűvel. Ennek mi a jelentése a bíborosok számára?
Először is, a püspökszenteléskor is kapnak egy gyűrűt, de való igaz, hogy a bíborosok esetében azok is megkapják ezt, akik nincsenek püspökké szentelve, vagy nyolcvan évnél idősebbek és már nem is akarják felszenteltetni magukat. Ennek is a római egyházzal való kapcsolat a jelentősége és a gyűrűnek a formája, az körülbelül megmutatja, hogy kit mikor neveztek ki bíborossá.
A gyűrű formája változik?
Természetesen változik, ennek évjárata van szinte, olyan, mint az autók rendszámtáblája, hogy egyből következtethetni lehet arra, hogy kit mikor neveztek ki.
Ennek a konzisztóriumnak első feladata volt az új bíborosok kreálása. A másik feladat pedig abban állt, hogy két boldog kanonizációjáról döntött a bíborosi testület. Hogyan zajlik egy ilyen döntéshozatal?
Végül is ez egy szenttéavatás és véleményem szerint ez megtörtént. Tehát a pápa a mi jelenlétünkben kihirdette, hogy ez a két személy most már az anyaszentegyház szentjei közé tartozik és októbertől kezdve ünnepelni lehet őket. A történelmei hagyomány az, körülbelül a tizenkettedik század óta, hogy a pápa „inter fratres” megbeszéli, megtanácskozza, hogy kit avat szentté. Az „inter fratres” azt jelentette, hogy a bíborosokkal. Jelenleg is van ennek egy maradványa, amire a szöveg utalt, hogy tudniillik a boldogok szenttéavatása előtt körbeküldenek a bíborosoknak egy kérdőívet, információkkal a személyről, esetleg a csodákról, melyek a közbenjárása történtek és azt kérdezik, hogy megfelelőnek, időszerűnek, helyesnek tartja-e, hogy az illetőt a szentek sorába iktassák. Erre a körkérdésre adott válaszok már ilyenkor földolgozásra kerültek, tehát a pápa nem ott kérdezi meg a kihirdetés előtt a helyszínen, hogy beleegyeznek-e, egyetértenek-e vele a bíborosok, hanem a nagy körkérdés lezárta után kerül sor erre az ünnepélyes cselekményre.
Más téma. Novák Katalin államfő csütörtökön járt a Szentatyánál pápai audiencián és kérdésére a Szentatya megerősítette, hogy szándékában áll 2023-ban Magyarországra látogatni. Ezt a szándékát már több alkalommal kinyilvánította. Jelenthet-e ez valamilyen készülődést, konkrétabb előkészületet Magyarországon, jelesen Budapesten?
Mindenképpen jelent, hiszen a püspöki kar, jómagam is meghívtuk a Szentatyát írásban is, nem csupán ő jelezte, hogy szívesen jönne, és ezen túlmenően, úgy tudom, hogy a miniszterelnök is meghívta, amikor Rómába látogatott. Most az, hogy a köztársági elnök asszony egy írásbeli meghívást adott át, ez most teljessé tette ezt a képet. A Szentatya írásban még nem válaszolt. Itt a nagy kérdés az, hogy mikor tudna jönni. Mi azt javasoljuk, hogy Húsvét után a tavasz második felében jöjjön, mert akkor már az éghajlati viszonyok olyanok, hogy akár szabadtéri rendezvényt is nyugodtan meg lehet tartani. Természetesen különböző lelkipásztori hangsúlyok lehetségesek, Magyarországon nagy az érdeklődés, nagy a szeretet a Szentatya irányában, a katolikusok és nem katolikusok, szerzetesek és világiak is meghívták, hogy jöjjön el hozzájuk. Nyilván ezt mind nem fogja tudni teljesíteni. Nekünk püspököknek a megbeszéléseink alapján úgy tűnt, hogy talán a legnagyobb megerősítést az ifjúság kívánna és ez lehetne a központi téma. Gondoljuk meg, hogy most 30 éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. A rendszerváltozás után nyílt meg ez lehetőség, először a püspöki konferencia adta ki az alapítólevelet, majd évekkel később a Szentszék is. Pápai alapítású katolikus egyetem, egy ilyen találkozás a fiatalokkal, az oktatói karral is, nagyon nagy élmény és nagy megerősítés lenne. Csakhogy időközben alakult még két másik katolikus egyetem is, ezeket a helyi püspökök alapították, de jelentős intézmények. Az egyik az egri Eszterházy Károly egyetem, a másik pedig Szegeden működik és Gál Ferenc nevét viseli. Ezért azt hiszem, hogy nagyon szép lenne, ha az ifjúsággal ezeken a helyeken tudna találkozni, de erre semmiféle konkrét válasz nincs, hiszen még arra sem válaszolt Róma, hogy mikor tudna jönni a Szentatya, sőt még az sincs rögzítve, hogy Magyarországon hány napot tudna tölteni. Nyilván, konkrét program tervezéséről akkor lehet szó, amikor tudjuk, hogy mikor és meddig fog Magyarországon lenni.
A Szentatya Orbán Viktor fogadásakor ez év májusában örömmel emlékezett a magyarországi látogatására, amikor részt vett a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Ez tavaly szeptember 12-én történt, azóta majdnem egy esztendő telt el. Hogyan lehet most visszatekinteni erre a közel egy esztendőre?
Nagy örömmel. Azt hiszem, hogy sokak lelkében, még a nem katolikusok lelkében is mély nyomot hagyott a Kongresszus sok eseménye. Sok üzenete van, a nagy fáklyás körmenet az Oltáriszentséggel szombat este és a pápai mise a Hősök terén, azt hiszem, hogy mindenkinek, aki részt vett rajta, egy olyan emléket hagyott, hogy itt több volt, mint egyszerűen egy hívő tömeg és itt több volt, mint valami tömegpszichológiai jelenség, mert itt a Szentlélek működött köztünk egy különleges formában. Tehát „ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”, hát ha kettő- vagy háromszázezer jön össze az ő nevében, még inkább érezhető formában van jelen köztünk. Az, hogy mindez az Eucharisztia körül, Jézus Krisztus személye körül gyűlt össze, ez teljesen egyértelmű volt, nem egy puszta folklorisztikus esemény volt, nem is valamilyen konvencionális rendezvény, és én azt hiszem, hogy ez a résztvevőket hosszú időre megerősíti. Például sok helyen megmaradt az egész napos, vagy legalább a több órán át tartó szentségimádás. Azontúl, nagyon fontos gyümölcse ennek a kongresszusnak, hogy plébániákon, egyházi közösségekben azokat az előadásokat, tanúságtételeket, katekéziseket, amik ott elhangzottak, amelyek már nyomtatásban is megvannak, megbeszélik, feldolgozzák. Az üzeneteket, melyek a világegyház egészéből érkeztek, próbáljuk a saját közösségeinkben életre váltani. Ez is fontos érték. A harmadik, amire pedig azt mondanám, hogy szinte az eucharisztikus kongresszus maradandó gyümölcse, hiszen mindenütt szokás egy ilyet megnevezni, vagy akár létesíteni is, ez nálunk a „Bízd rá magad!” internetes szolgálat. Ez pedig egy olyan lehetőség, hogy a családi életnek, a személyes életnek bármilyen nehézségével, problémájával katolikus szakértőkhöz, katolikus segítő csoportokhoz lehet fordulni. Legyen az a párválasztás, legyen az a párkapcsolat nehézsége, amikor az internet segítségével tudják megtalálni, hogy kihez forduljanak, de utána pedig a személyes kapcsolat is létrejön. Ezt ezrek és ezrek keresik föl, házaspárok megerősítése céljából, volt külön egy ilyen nap, azt gondolták, hogy majd ezrek jelentkeznek, de sokkal többen. Tehát nagyon fontos, hogy ha például beteg gyerek van a családban, autizmus van családban, idősek vannak a családban, munkahelyi nehézségek, tehát nagyon sokféle dologban kell szakértő és fontos az, hogy megtaláljuk azokat a hívő, hiteles, színvonalas szakértőket, akik ilyenkor segíteni tudnak. Ez egy bővülő hálózat és most már azt hiszem, hogy az ország minden részéből elérhető. Elindult egy folyamat, hiszen maga Ferenc pápa ajánlotta, hogy ne csak a felbomlott házastársi együttélések után segítsük az újraházasodottakat, hogy találják meg, esetleg érvényes vagy nem érvényes volt-e az előző házasságuk, hanem akiknek a házassága éppen most van szakítópróba alatt, nekik segítsünk, hogy megőrizhessék a hűséget, a házasságot és a családot. Azt hiszem, hogy ez egy válasz kíván lenni erre a felszólításra is.
Hamarosan itt van szeptember, indulnak a szemináriumok, hogyan áll a magyar katolikus egyház a hivatásokkal, akár egyházmegyei szemináriumok, akár a szerzetesrendek esetében?
Az évenkénti statisztika az körülbelül őszre válik világossá, mert nemcsak a tavaszi határidőre, hanem még a nyár folyamán is vannak, akik elhatározzák magukat és beadják a jelentkezést. Persze, aki már nyár végén jelentkezik, akkor ott megkérdezem, hogy hol próbálkozott előtte, hogy oda nem vették fel. Miért pont hozzánk jön, főként, ha távoli településről jön a jelölt. De ezzel együtt, azt hiszem, hogy a jelentkezések számában majdnem mindenütt nehézségek adódnak, tehát kevesen vannak az új hivatások. A papszentelésekkel az idén a mi egyházmegyénkben viszonylag elfogadható a helyzet. Négy szerzetespapot szenteltem, most a távollétemben még kettő szentelt Cserháti püspök atya, szenteltem három papot az egyházmegyének, majd ősszel szentelem a negyediket. Tehát lényegében azért reménykedünk abban, hogy úgy nagyjából meg tudjuk tartani a létszámunkat, ugyanakkor az új szemináriumba jelentkezők között az idén ötöt tudtam fölvenni, azt hiszem, hogy nagyon derék emberek és igazán van hivatásuk, de hát van még öt-hat év képzési idő, amig eljutnak oda, hogy ők is kérjék a szentelést.
Bíboros úr, hálásan köszönöm a beszélgetést.
