Interjú Német László belgrádi érsekkel: Kicsi az érsekség, de erős karitász szervezetünk van

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán                  

Szeretettel köszöntöm Német László érsek atyát a Vatikáni Rádió stúdiójában, akit november 5-én Ferenc pápa belgrádi érsekké nevezett ki és ezzel együtt egy hatalmas nagy új feladatot kapott. Mielőtt azonban új megbízatásáról kérdezném, szeretnék egy helyzet- és hangulatjelentést tenni. Itt ülünk a Vatikáni Rádió VIP-stúdiójában és kint az üvegablakon túl sorban állnak a szerkesztőségek  vezetői, hogy riportot készítsenek az új belgrádi érsekkel. Az angol, francia, olasz és lengyel riport után következem most én a magyar nyelvű interjúval, de kint sorban áll még a német és a horvát kollégám, hogy mindenki saját anyanyelvén szólaltasson meg Téged. Ez a nagy érdeklődés nyilvánvalóan a Te személyednek is szól, másrészt pedig annak a különleges helyzetnek, amelyet Szerbia napjainkban betölt nemcsak saját régiójában, hanem Európa egészében. Mindenekelőtt arra kérlek, légy szíves bemutatni egyházi szempontból az új illetékességed területét, helyezd el Szerbiában, kik tartoznak Hozzád és hányan vannak.

Köszönöm a megkeresést. A belgrádi érsekség, ha csak magát az érsekséget nézem, akkor a Dunától és Szávától Szerbia déli területét foglalja el, tehát a román határtól a bolgár határon keresztül, Észak-Macedónia, Koszovó külön püspökség, nem tartozik a belgrádi érsekséghez és aztán még Bosznia-Hercegovina határa a Drina folyó mentén. 52 ezer négyzetkilométerről van szó, Szerbia körülbelül 7 millió lakosából 4 millió 800 ezer lakik ott ezen a területen. A katolikusok száma egy bizonytalan dolog, függetlenül attól, hogy vannak népszámlálások. 2011-ben volt az utolsó ilyen, de idén novemberben is tartottunk egy következőt, de annak az eredményét nem tudjuk még. A 2011-es népszámlálás szerint 30 ezer katolikus élt az érsekség területén, ami egy hihetetlenül kis nyáj. Ez azzal is össze van kötve, hogy az első világháborúig majdnem nem is voltak jelen katolikusok a mai Szerbia területén. Egyetlen egy templomot használtak hivatalos engedéllyel, ez pedig az Osztrák-Magyar Monarchia nagykövetsége területén a házikápolna. Ez a mai Krisztus király konkatedrális, társ-székesegyház Belgrádban, ami tehát máig megvan. Azóta épültek nagyobb városokban templomok és vannak is hozzá papok. A főegyházmegyében 24 pap szolgál, ebből 11 egyházmegyés és 13 plusz egy szerzetespap működik. Közöttük vannak ferencesek, vannak lazaristák, vannak a neokatekumenális mozgalomból papok. Szerintem minden jól meg van szervezve, az elődöm megszervezte a pasztorális munkát. Templomaink is részben rendben vannak, ami rám vár, az a hívekkel való kapcsolattartás felvétele, hogy megismerjem és meglátogassam őket. Ez nagyon fontos szerintem.

A belgrádi egyházkerület magába foglalja még az érsekség mellet Szabadka és Nagybecskerek püspökségeit. Nem tartoznak ehhez az egyházkerülethez a görögkatolikusok, akiknek saját püspökségük van, és még a Szerémségben élő katolikusok. A szerémségi katolikusok a püspökség keretében a djakovári  érsekséghez tartoznak, úgy mint szufragán-, segéd-püspökség, ha szabad ezt így mondani, de ők is ott élnek Szerbiában. Így aztán egyetlen érsekség van Szerbia egész területére, hála Istennek az együttműködés a püspökökkel jól megy, és remélem, ez továbbra is így marad.

Egy konkrét lelkipásztori szolgálatot jelentő püspökségből léptál át egy magasabb rangra, de kevesebb  hívővel. Mi adja a belgrádi érsekség sajátos súlyát?     

A belgrádi érsekség önmagában is egy olyan tényező, melyre mind a szerbiai kormány, mind a Szentszék külön figyelemmel tekint. Az érsekség megalapítása is egy politikai megegyezés eredményeként jött létre. 1914-ben egyezett meg az akkori Szerb Királyság a Szentszékkel, hogy belgrádi érsekséget alapítanak. Sajnos ez egy héttel az első világháború kitörése előtt történt, akkor is, ha Szerbia és a Szentszék is ratifikálta a dokumentumot, de ami soha nem lett megvalósítva és csak az újabb tárgyalások után, 1921-ben sikerült diplomáciai kapcsolatokat felvenni az akkor megalakult új szláv országgal, a szerbek, a horvátok és szlovének királyságával és a Szentszék között. 1922-ben jött az első nuncius az akkori országba és 1924-ben alapították meg a belgrádi érsekséget, így aztán két éven belül száz éves lesz az érsekség. Mindenki akarta, hogy legyen egy érsekség  nem is annyira a hívek száma miatt, hanem a kormányhoz való közelség miatt. Tudjuk, akkor itt ebben benne volt, hogy egy pravoszláv többségű országban legyen katolikus jelenlét, amely képes kapcsolatot tartani az összes katolikussal, a kormánnyal és pravoszláv egyház vezetőségével.

Túl az egyházi feladaton, mi adja a legnagyobb kihívást számodra, másképpen kérdezve, mit tud tenni a belgrádi érsekség az egész ország érdekeit szem előtt tartva?     

Válaszként most egy konkrét példát hoznék. 2014-ben hatalmas árvíz volt itt a bosznia-hercegovinai és szerbiai határon, a Drina folyó rengeteg területet, városokat és településeket elöntött és a belgrádi érsekség karitászai és a szerbiai karitász több millió eurót tudtak összehozni, különböző országok Ausztria Németország szervezeteinek segítségével és érdekes volt, hogy mindenki azt szerette volna ezekből az országokból, hogy legyen jelen a belgrádi érsekség az embereivel a pénz elosztásában, ugyanis a katolikus karitásznak van a legjobb hálózata. Ilyen értelemben mi nem tudunk úgymond teológiailag nagy dolgokat felmutatni, mert egy kis egyház vagyunk, de annál többet tudunk tenni ezen a téren, ugyanis a pravoszláv egyház nagyon erős a liturgiában, a teológiában itt Szerbiában, de valahogy a szociális feladatok végzése az még nem annyira az ő részük. Ez egy másik felfogása az egyházi életnek és ilyen értelemben akkor mindenütt ott vagyunk az első vonalban. Ez megtörtént 2015-ben, amikor a migráns válság kezdődött és azóta is így vagyunk jelen. Előtte is jelen voltunk, de ez most egy teljesen új lehetőség azáltal, hogy a nyugati jótevők is rajtunk keresztül segítik a rászorulókat.

Magyarország is támogatja Szerbia tervezet EU-csatlakozását. Mit remél az ország ettől a lehetséges fordulattól?

Ha minden jól megy, akkor remélem egyszer elérkezünk oda is, de sajnos az utóbbi évek különböző eseményei, különösen az idei ukrajnai háború egy kicsit – úgy mondanám – leállította ezt a folyamatot itt Szerbiában, függetlenül attól, hogy mi segítünk mindenkit, általában az érzelmek inkább Moszkva felé fordulnak és az európai közeledés most egy kicsit hátrább szorult. Közben bejöttek a kínaiak is, akik hihetetlenül sok pénzt hoznak, új munkalehetőségeket teremtve és ezáltal sokan úgy látják, mintha nem is kellene az Európai Unióhoz csatlakozni. Csak egy érvet hoznék itt fel, ha valaki jobb munkát keres és biztonságot és elhagyja Szerbiát, az ilyenből havonta van vagy 30 ezer, akik jönnek és mennek, ez egy fluktuáló dolog. Úgyhogy az utolsó népszámlálástól, 2011-től fogva 700 ezerrel, tíz százalékkal esett Szerbia lakossága és ez nem az elhalálozás, hanem az elvándorlás miatt. Tehát akik munkát keresnek, azok közül senki nem megy Moszkvába, van ott egy szimpátia, csak más alapokon.

Ugyanakkor, most, hogy jönnek a migránsok, mi a feladata a helyi kicsi katolikus egyháznak ebben a helyzetben és mit tud tenni?

Ahogy említettem az előbb, kicsinek kicsik vagyunk, de a szervezetünk olyan, és ezek a különböző részei az egyházunknak, mint a karitász, a szeretetszolgálat, ez nagyon erős, és itt önkéntesek is vannak. Ezt látta a szerb kormány, ezt látták mások is, mint például a külföldi segélyszervezetek is, és sokat segítenek rajtunk. A migránsok helyzete nálunk Szerbiában teljesen más, mint ahogy azt a magyar hallgatók ismerik. Tehát nincs az a negatív hozzáállás. Nálunk a migránsok jönnek - mennek, senki nem fél attól, hogy itt maradnának, sajnos, mert jó lenne, ha nálunk is maradna pár ember, mert a falvak kihalnak. Tehát ez egy olyan dolog, hogy jönnek-mennek, mi csak egy átutazó ország vagyunk, tranzitút, ahogy ezt mondják. Az állam, más szervezetekkel együtt próbál biztosítani nekik – főként a téli hónapokban – biztos helyet, ahol lakhatnának, hogy ne kelljen nekik erdőben élni a határ mellet, meg hasonló dolgok. Én mindenképpen látom annak a lehetőségét, hogy még többet segítsünk, de hogy mennyit tudunk tenni, azt én nem tudom. A migránsok száma nem fog csökkenni, lehet, hogy még nagyobb lesz a különböző helyzetek miatt. Ide nem számítjuk be természetesen az oroszokat, akik körülbelül százezren jöttek, mióta Putyin elnök bevezette a hadkötelezettséget. Ukránok nagyon kevesen maradnak, mert az ukránoknak is Szerbia csak egy tranzit ország. Úgyhogy a migránsok kérdése az nálunk nem olyan erősen színezett, a különböző háttérgondolatok miatt, hogy muzulmánok, vagy nem muzulmánok, vagy hasonló…

Verbita szerzetesként nagyon sok országban dolgozták különféle szolgálat révén. Ehhez nagyon sok nyelvet is beszélsz. Ez a nagy és kiterjedt kapcsolatrendszer miképpen tudja segíteni a mostani különleges lelkipásztori és karitatív munkádat, benne egyházpolitikai küldetésedet?

Remélem, hogy a barátaim nem felejtenek el, mint ahogy eljöttek a beiktatásomra, a Balti-tengertől egészen Albániáig, ahogy Erdő Péter bíbor is mondta köszöntő szavaiban. Nagyon jó ezt érezni ezt a támogatást. Biztos, hogy tudnak támogatni, biztos, hogy amikor látom majd, hogy milyen életünk van, tudok ezekből az országokból – legyenek verbiták, vagy nem verbiták – embereket hívni, akik előadásokat tarthatnak, programokat csinálhatnak, akiknek a tapasztalatait megismerhetjük, hogy megpróbáljuk azt nálunk is megvalósítani. És természetesen, amiről nyilvánosan nem szívesen beszélünk, az anyagi támogatás is hozzá tartozik. 30 ezer katolikus nem tudja önmagát fenntartani, ha normális életet akar élni, ahol valamit be is akar mutatni. A programok nagy része a karitászhoz tartozik, tehát azzal mind el kell számolni. Nem mondhatom azt, hogy most jött ide pénz, s azt majd elhasználom máshol, mert transzparens módon kell a pénzzel bánni. Tudom, hogy akik eddig voltak, azok közt vannak olyanok, akik eddig is segítették a belgrádi érsekséget anyagilag is és továbbra is fogják, erről biztosítottak a jelenlevő érsekek és püspökök.

Érsek atya, hálásan köszönöm a beszélgetést, sok erőt a munkához és kegyelmet a közelgő karácsonyi ünnepekhez.