Ghirlanda bíboros a római Mindszenty-emlékmisén: Krisztus barátja és tanúságtevője volt
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A Szentszéki Magyar Nagykövetség, a Pápai Magyar Intézet, a római Német-Magyar Kollégium és az Olaszországi Magyar Főlelkészség közös szervezésében tartották meg az immár hagyományos szentmisét, Mindszenty bíboros halálának 48. évfordulója alkalmából. Az évek során mindig más, többnyire Rómában székelő bíborost kértek fel az emlékmise megtartására, akik Mindszenty bíboros egykori címtemplomában méltatták a magyar hercegprímás máig ható és eleven példáját.
Az 1956-os magyarországi események nagy visszhangot keltettek Itáliában és Rómában
Mindszenty bíboros neve visszavisz engem gyermekkoromba – kezdte beszédét Ghirlanda bíboros, a római Gergely egyetem nyugalmazott kánonjogász professzora. Ugyanis jól emlékszem az 1956-os magyarországi eseményekre, amelyek a bíboros börtönből való kiszabadulásához vezettek. Közismert volt, hogy a bíborost bebörtönözték, kínzásnak és kirakatpernek vetették alá, de erről mondhatnám, csak 1956-ban, 14 éves koromban szereztem tudomást, minthogy 1948-ban, amikor őt bebörtönözték, még csak hat éves kisfiú voltam. Az 1956-os magyarországi események nagy visszhangot keltettek Rómában, különös tekintettel az októberi forradalmat közvetlenül követő erőszakos szovjet elnyomásra, amely arra kényszerítette a bíborost, hogy az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségén keressen menedéket, ahol tizenöt évig maradt, egészen 1971-ig, amikor lehetőség nyílt arra, hogy Bécsbe költözzön.
A bíborost az igazságosság és az emberi lelkiismeret tiszteletének keresztény értékei vezérelték
Mindszenty bíboros életének egyik vonását nem ismertem, mégpedig a nácibarát nyilas bábkormánnyal szembeni határozott ellenállását, amely végül a bebörtönzését okozta. Ez a tény, hogy mind a náci-, mind a szovjetbarát bábkormány üldözte őt, világosan jelzi, hogy a bíboros olyan ember volt, akit az igazságosság és az emberi lelkiismeret tiszteletének keresztény értékei példamutató módon vezéreltek, amelyeket pedig súlyosan támadtak a totalitárius rendszerek. Ghirlanda bíboros a János evangélium napi szövegét idézte: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.” (Jn 15,10-11).
Jézus szeretete irántunk ugyanaz, mint az Atya szeretete a Fia iránt. A szeretet Istentől ered, mert Isten szeretet, és ha mi szeretünk, ez az azért van, mert Isten azáltal, hogy Ő először szeret minket, képessé tesz bennünket arra, hogy mi is az ő szeretetével szeressünk. A szeretetében való „megmaradás” azt jelzi, hogy az ő szeretetében gyökeret tudunk verni. Annak a lehetősége, hogy hűségesen megmaradjunk a szeretetében, abban áll, hogy Isten soha nem vonja vissza szeretetét, ő mindig hűségesen adja a szeretetét, még akkor is ha mi el is távolodnánk tőle. Éppen ezért a mi szeretetünk az alapját az ő szeretetének a hűségében találja meg. Ezért bízunk benne, mert Isten hűséges, az ő szeretete örökké megmarad. Szent János arról biztosít bennünket, hogy ha megtartjuk Jézus parancsolatait, megmaradunk az ő szeretetében.
Szembenállása a totalitárius rendszerekkel nem csak politikai, hanem vallási jellegű volt
A felolvasott evangéliumi szöveg így folytatódik: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek” (Jn 15, 12-14). A parancsolatok a szeretet egyetlen parancsolatában foglalhatók össze, amely nagyon konkréttá válik, amikor az ember életét adja barátaiért, ahogy azt maga Jézus is tette, midőn életét adta mindnyájunkért. Mindszenty bíboros jól tudta, hogy a náci és a kommunista rendszerrel szembeni ellenállása nemcsak börtönbe juttathatja, hanem halálát is okozhatja. Szembenállása e rendszerekkel nem csak politikai, hanem vallási jellegű is volt, az ember iránti tisztelet jegyében, aki Isten képére teremtetett. Ezt minden totalitárius rendszer elfojtja, amit Mindszenty bíboros természetesen nem tudott elfogadni, mint ember, mint keresztény és mint Magyarország Prímása sem. Jézus iránti hűségéről tanúskodott, mert a püspök első feladata valójában az, hogy tanúságot tegyen az igazságról, aki a Krisztus. Mindszenty bíboros ebben Jézus barátja volt, súlyosan kockáztatva az életét, hogy a rábízott hívek is Jézus barátai és tanúságtevői legyenek. A jót annak gyakorlása révén adjuk át, tanúságtételen keresztül, melyet Mindszenty bíboros az egész Nemzet előtt tett meg.
Ghirlanda bíboros tovább olvasta a János evangélium szövegét: „Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják. S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.” (Jn 15,18-21).
Mindszenty bíboros nem követte a hatalom logikáját
Minden keresztény és különösen a püspök hitének a hitelessége próbatétel alá esik, ha nem felel meg e világ logikájának. Mindszenty bíboros nem követte a hatalom logikáját, nem kereste a megalkuvás útjait, hogy elkerülje a világ gyűlöletét, hanem eggyé lett az elsőként Ártatlannal, akit igazságtalanul üldöztek és halálra adtak. Ő szembeszállt mindannak következményével, amivel az Úr, az Ő Népe és a magyar nép iránti szeretete járt, amelyet az Úr – mint püspökprímásra – rábízott. A szentmise evangéliumi szakasza így zárul: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök” (Jn 15,11).
Mindszenty bíboros életének a bátorsága az Úr kegyelmének gyümölcse volt
Természetesen annak a tudata, hogy Jézus ugyanazzal a szeretettel szeret minket, amivel az Atya szereti őt és hogy minket is e szeretet részesévé tesz, hogy másokkal közölhessük, csakis az örömnek a forrása lehet számunkra, ám az az öröm, amiről Jézus beszél, nem akármilyen öröm, hanem az ő öröme. Ez pedig a Feltámadottnak az öröme, aki elviselte az üldöztetés, a megaláztatás és önmaga megsemmisülésének a szenvedését, és aki végül eljutott a feltámadásig.
Ennélfogva az az öröm, amit még az üldöztetésben, a megaláztatásban és a megsemmisülésben is megélünk, olyan öröm, melyben már mindig benne rejlik a feltámadás. Mindszenty bíboros életének a bátorsága az Úr kegyelmének gyümölcse volt, amely a bátorságot az öröm teljességévé változtatta, amit csak az Úr adhat, mert ez a boldogságok beteljesülése: „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.” (Mt 5,10-12).
A szentmise végén felszólalt Habsburg-Lotharingiai Eduárd szentszéki nagykövet és felidézte Ferenc pápa két és fél héttel ezelőtti magyarországi apostoli látogatását, melynek során beszédeiben a magyar szentek és boldogok közt felidézte Mindszenty bíboros nevét is.
