Amikor 36 gyermek született a pápa ágyában, akik megmenekültek a bombák elől
Paolo Ondarza / Somogyi Viktória – Vatikán
A tárlat XII. Piusz pápa buzgalmáról, lelkületéről és akaratáról tanúskodik a háborús menekültek iránt, nemüktől, vallásuktól és politikai meggyőződésüktől függetlenül. A február 10-én a sajtónak bemutatott „Castel Gandolfo 1944” címet viselő kiállítás célja, hogy emlékezzen 1944 „hosszú telére”, amikor a Pápai Villák és a Propaganda Fide nyári villája a háború és a környéket, a Castelli Romani vidékét érintő súlyos bombázások elől menekülő 12 ezer embert láttak vendégül.
A Szentszék védőszárnya alatt
A kiállítás-megnyitón Vatikánváros Kormányzóságának elnöke, Fernando Vérgez Alzaga bíboros felidézte azokat a „fájdalom, a pusztítás és a gyász által fémjelzett hónapokat, amelyek visszhangra találtak Pacelli pápa szívében”. Valójában az akkori pápának köszönhető, hogy „1944. január 25-én a Pápai Villák megnyitották kapuikat”, segítve azokat, akik menedéket és oltalmat kerestek „a Szentszék sérthetetlennek hitt védőszárnya alatt”.
A menekültek városa
Azonban megtörtént a hihetetlen, és ez a remény alig két hét alatt szertefoszlott. A bombák ugyanis az addig a legbiztonságosabb helynek tartott, a Vatikán területén kívül található, de a Vatikánhoz tartozó területet is sújtották, és emiatt néhány nap alatt a „menekültek városává” alakult át, akiket a pápai villa szobáiban, fogadótermeiben, lépcsőházaiban, valamint sátrakban, ideiglenesen felállított kunyhókban helyeztek el a szökőkutak és a csodálatos kertek rózsabokrai között. Mindezt a pápa utasítására Giovanni Battista Montini prelátus, a későbbi VI. Pál pápa és a Pápai Villák igazgatója, Emilio Bonomelli együttműködése tette lehetővé.
A remény menedékéből a fájdalom helyére
„A remény menedékhelye a fájdalom helyévé változott” – emlékeztetett Fernando Vérgez Alzaga bíboros. „1944. február 10-én, délelőtt 9 óra 15 perc körül az amerikai bombázók ledobták bombáikat a Propaganda Fide Kollégiumára és a Villa Barberinire. Soha nem számolták össze pontosan az áldozatok számát, de a becslések szerint több mint 500 civil halt meg.” Köztük családok, valamint szerzetesek és szerzetesnők. „A háború nem ismer határokat és igazságot” – mondta Vérgez Alzaga bíboros. Emlékeztetett a klarisszák és a bazilita nővérek kolostorának lerombolására a Pápai Villák Vatikánon kívüli, de a Vatikánhoz tartozó területén, amelyben 16 klauzúrás apáca halt meg. Hogyan felejthetjük el a fiatal Bovit, egy vatikáni sofőrt, akit a levegőből kilőtt géppuskasorozat gyilkolt meg a La Storta városnegyedben, miközben május végén a Pápai Villák megbízásából éppen élelmiszer-utánpótlásért volt úton?
A „névtelenek”, az ártatlan áldozatok
„Van egy ikonikus fotó, egy bekötözött fejű kislány fotója” – jegyezte meg beszédében a kiállítás kurátora, Luca Carboni, a Vatikáni Apostoli Levéltárból. „Évtizedekig szándékosan névtelen maradt, ma, azon a napon, amikor a jelen emlékezik és tiszteleg a múlt előtt, felhatalmazást kaptam, hogy nevet adjak annak a kislánynak, aki néhány nappal a fénykép elkészülte után meghalt. Fernanda Scalchi volt a neve és 4 éves volt. Szeretném ezt a kiállítást azoknak a „névteleneknek” szentelni, akiknek még a Levéltár sem tud igazságot tenni, mert még annyi méltóságuk sincs, hogy egy papírra felírták volna a nevüket, vagy lenne születési vagy halotti anyakönyvi kivonatuk, továbbá az összes kis Fernandának, és az ártatlan fájdalomnak, amelyre nincs válaszom.”
A pápa szobái kórházzá változtak
A bombák nem állították meg a pápa aggodalmát az utolsók és a legsebezhetőbbek iránt: „A Villát azonnal tábori kórházzá alakították át a sebesültek ellátására” – folytatta a kormányzóság elnöke. XII. Piusz pápa jótékonysági gesztusa egészen odáig elment, hogy elrendelte: a legelzártabb szobákat és a saját lakosztályát is nyissák meg a menekültek elhelyezésére. Azokban a hónapokban 36 gyermek született a pápa hálószobájában, köztük egy ikerpár, akiknek a szülei a pápa tiszteletére Eugenio Pio és Pio Eugenio nevet adták.
„Drámai év volt, de egyben reményteli is” – mondta a sajtótájékoztatón a Vatikáni Múzeum igazgatója, Barbara Jatta. „Sok gyermek született a pápa ágyában. A kiállítás a menekültek ezreinek történetét meséli el, akiket befogadtak, tápláltak és megnyugtattak annak a helynek a falai között, amely a Lateráni-egyezmények értelmében a Szentszék területe volt, tehát semleges az Európát sújtó háborús konfliktussal szemben, de osztozott a korszak fájdalmában és drámájában”.
Exsul familia, az egyház migránsokkal kapcsolatos gondolatainak Magna carta-ja
E drámai napok után, a kitelepítések kezdetével XII. Piusz elrendelte a Menekültek ellátásával foglalkozó Pápai Bizottság felállítását. Híres maradt Péter akkori utódjának a Rómában 1944. március 12-én menedéket kereső háborús menekültekhez intézett beszéde, melynek a kiállításon jelen van az eredeti hanganyaga és a szövege a kézírásos javításokkal együtt. Miután a háború véget ért, 1952-ben, amikor Európában körülbelül 12 millió lakóhelyüket elhagyni kényszerült ember élt, XII. Piusz ugyanazzal az aggodalommal tette közzé azt a dokumentumot, amelyet a Vatikáni Kormányzóság elnöke a megnyitón „az egyház migrációval kapcsolatos gondolatainak magna cartájaként” határozott meg: az Exsul familia kezdetű apostoli konstitúcióról van szó, amely az elvándorlók lelki gondozásával foglalkozik.
Ma ugyanúgy, mint a múltban: a pápa felszólalása a békéért
A Castel Gandolfo-i kiállítás nemcsak az archív dokumentumok gondos összeválogatásán alapuló kifogástalan történelmi rekonstrukció, hanem hihetetlenül aktuális eseményekbe is betekintést nyújt: míg az Öreg kontinens a városok fizikai újjáépítésével, gazdaságilag pedig nehéz fellendüléssel küszködött, XII. Piusz pápa az idegenek, a száműzöttek és a menekültek befogadására buzdított. „Hogy feledkezhetnénk meg Ferenc pápa aggodalmáról a migránsokért?” – tette fel a kérdést Vérgez Alzaga bíboros. „Elég emlékeznünk arra a többször elhangzott figyelmeztetésre, hogy a Földközi-tenger ne váljon a migránsok temetőjévé, valamint folyamatos és sürgető felhívásaira az ukrajnai és a közel-keleti békéért.”
Békemenet a bombamerénylet áldozataiért
A kiállítás megnyitóján jelen voltak olyanok is, akik személyesen átélték a 80 évvel ezelőtti történéseket. Részt vett továbbá az eseményen Vatikán városállam Kormányzóságának főtitkára, Raffaella Petrini nővér és a Pápai Villák igazgatója, Andrea Tamburelli és Luca Carboni, a Vatikáni Apostoli Levéltár kurátora is. A kiállítás megnyitója végén sor került az 1944. február 10-i bombamerénylet áldozatainak emlékére évente megrendezett Békemenetre.