Parolin bíboros almafát ültetett a Vatikánban az Ulma család vértanúságának emlékére
Salvatore Cernuzio / Somogyi Viktória – Vatikán
Az almafa egy „emlékmű”, ami „élő emlékmű, amely hiteles gyümölcsöt terem, a vértanúk vére által hozott gyümölcsök szimbóluma” és egyben emléke azoknak a „pusztító tragédiáknak”, amelyeket a „mindenütt és mindig gyűlöletet, szenvedést és halált” hozó totalitarizmusok okoztak. A Vatikáni kertekben, néhány lépésre a Lourdes-i barlangtól, a pápák és a zarándokok imahelyétől, Pietro Parolin bíboros államtitkár vezette az erős szimbolikus értékkel bíró ceremóniát március 6-án szerdán délelőtt: egy almafa elültetését.
Ez ugyanaz a fa, amelyet Józef Ulma szeretett volna elültetni a lengyelországi Markowában lévő háza kertjében, mielőtt a náci csapatok behatoltak a házba, hogy lemészárolják őt, feleségét, Wiktoriát és 7 gyermeküket, akik közül az utolsót még az anyaméhben. A később „Markowai szamaritánusok” néven ismertté vált és tisztelt család bűne az volt, hogy nyolc üldözés elől menekülő zsidónak adott menedéket. Igazi vértanúság volt, ahogyan azt Ferenc pápa is elismerte, aki 2023 szeptemberében a család minden tagját, beleértve a születendő gyermeket is, az oltár dicsőségére emelte. A Yad Vashem Jeruzsálemben már 1995-ben „A Nemzetek Igazának” nyilvánította őket. Nyolcvan évvel véráldozatuk, e „megdöbbentő történet” után, ahogy Parolin bíboros hangsúlyozta, mártírságuk ugyanakkor a keresztény szeretet jelképe, amely odáig is elmegy, hogy életét felajánlja másokért. Ezért került sor a megemlékező gesztusra a Vatikán szívében: egy almafa elültetésére e vértanúk, és a többi lengyel férfi és nő emlékére, akik azért vesztették életüket, hogy megmentsék mások életét.
Duda elnök levele
Parolin bíboros mellett a néhány perccel korábbi jégeső utáni meleg napsütésben jelen volt az eseményen Grażyna Ignaczak-Bandych miniszter, a Lengyel Köztársaság elnöke kancelláriájának vezetője és Władysław Ortyl, a Podkarpacie (Kárpátalja) vajdaság elnöke, ahonnan az a lengyel zarándokcsoport érkezett, amely részt vett szerdán a vatikáni VI. Pál teremben tartott pápai általános kihallgatáson. Az ünnepségen jelen volt a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testület mintegy 30 tagja is, kezdve Adam Kwiatkowski lengyel nagykövettel és Adam Szal érsekkel, Przemyśl metropolitájával.
Mindannyian együtt imádkoztak a „békéért és a kiengesztelődésért”, és együtt tapsoltak, amikor Ignaczak-Bandych miniszter egy lapáttal elrendezte a földet a „Glogierówka házi almafa” körül. A miniszter ezután felolvasta a jelenlévőknek Andrzej Duda lengyel elnök levelét, amelyben az államfő méltatta az Ulma család „hősies szeretetét” és „több ezer más néma hősét” abban a reményben, hogy ez a „remény világítótornya lehet mindazoknak, akik félnek a gonosz terjedésétől a világban”. „Ez – olvashatjuk a levélben – a célja annak a kampánynak, amelyet a Podkarpacie (Kárpátalja) vajdaságban indítottak el „Gyümölcseikről ismeritek meg őket” címmel. Ennek keretében almafákat, mint „élő, hosszútávú és gyümölcsöző emlékműveket ültetnek (egyet 2023-ban az elnöki palotában is Varsóban) emlékül és a hála kifejezéseként azoknak a nagyszerű embereknek, akik lengyelként megmentették a zsidókat a második világháborúban”.
Józef, Wiktoria és hét gyermekük vértanúsága
Parolin bíboros államtitkár is „emlékműként” határozta meg az almafát a ceremónia elején mondott köszöntőjében. Részletesen felidézte az Ulma család vértanúinak történetét, akik „a végsőkig, egészen az életáldozatig megélt evangéliumi szeretet példái”. „Ma – jelentette ki a bíboros – azért vagyunk itt, hogy emlékezzünk és egy almafát ültessünk, hogy állandóan emlékezzünk arra, ami 1944. március 24-én a nácik által megszállt lengyelországi Markowában történt a második világháború idején. Józef Ulma feleségével, Wiktoriával úgy döntött, hogy nyolc, általuk ismert családhoz tartozó zsidónak ad menedéket. Szomszédaik tanúsága szerint számukra normális volt, hogy segítettek a rászorulóknak, és a zsidók befogadása megfontolt döntés volt. Sokszor mondták nekik: „Ne bújtassatok zsidókat, mert bajba kerültök”. Józef pedig határozottan válaszolt: „Ők emberek... Soha nem fogom elűzni őket”. Az Ulma családot – folytatta Parolin bíboros – feljelentették, házukhoz náci csendőrök érkeztek. Mindannyiukat megölték: először a nyolc zsidó személyt, majd Wiktoriát és a férjét, hogy a falubeliek lássák, milyen büntetés vár a zsidókat bújtatókra. A hat gyerek sikoltozni kezdett, de őket is meggyilkolták. Perceken belül 17 ember halt meg, köztük az Ulma házaspár hetedik gyermeke, aki még az anyaméhben volt a terhesség utolsó szakaszában. Még ennek a meg nem született gyermeknek is, akinek a nevét csak az ég tudja, a vértanúság pálmáját ítélték oda” – fogalmazott a vatikáni államtitkár.
Csodálták a tanúságtételüket
Parolin bíboros elsősorban Józef Ulmára helyezte a hangsúlyt, aki nem egy egyszerű gazda, hanem egy „nagy társadalmi aktivista és egy nagy újító” volt, aki zöldség- és gyümölcstermesztéssel, méhészettel foglalkozott, és annyira szenvedélyesen szerette a fotózást, hogy maga épített egy fényképezőgépet és egy fotólaboratóriumot. „A ma ültetett almafa közvetlenül a Boldog Józef Ulma által oltott fáról származik” – mutatott rá a bíboros, hozzátéve: „Valóban csodálattal tekintünk ennek a családnak a tanúságtételére…”.
Pusztító tragédiák származnak a totalitárius ideológiákból
Ezért „tiszteletadás jár mindazoknak, akik a történelem tragikus pillanataiban életüket kockáztatták, hogy segítsenek az üldözötteken, és a második világháború idején különösen a zsidókon”. Parolin bíboros ezután a kiengesztelődés és a béke ajándékát kérte a világban. Felhívást fogalmazott meg: „Hangsúlyozni kívánjuk, hogy minden totalitárius ideológia mindig és mindenütt gyűlöletet, szenvedést és halált hoz, és pusztító tragédiákat okoz. Remélem - tette hozzá -, hogy ez a kezdeményezés a boldog Ulma család vértanúi példájának és közbenjárásának köszönhetően segít abban, hogy Urunk szavai szerint éljünk: „Ez az én parancsom: szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”. A vatikáni államtitkár végül azzal zárta beszédét, hogy „ez az egyetlen módja egy igazságosabb, szolidárisabb, testvériesebb világ építésének”.
A köszöntések és a csoportkép után, az áldás előtt Parolin bíboros elmondottt három Dicsőség Istennek imát, és egy másik imát is intézett Istenhez: „segíts, hogy ugyanazokkal az érzésekkel és hozzáállással éljünk, mint az Ulma család. Ez az egyetlen módja annak, hogy valami újat építsünk, ezt a szeretetet, amely eljut odáig, hogy saját életét adja másokért... Ez az Ulma család megrázó története, de nagyszerű példa mindannyiunk számára, kiváltképpen ebben a helyzetben, amiben találjuk magunkat a világban.”
