Hálás köszönet Cantalamessa atyának 44 éves pápai prédikátori szolgálatáért

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

„Életem során soha nem kételkedtem a hivatásomban”

Cantalamessa atya 1934. július 22-én született Marche tartomány Colli del Tronto falujában, nem messze Ascoli Piceno városától, melyben Szent Ferenc élete során többször is megfordult, mert szerette ezt a derék várost. Élénk és érdeklődő természete miatt a fiatal Raniero pár „komoly” novíciustársa, de több elöljárója is úgy vélte, hogy „úgy is hamar kilép majd a rendből”. Cantalamessa atya viszont így értelmezte hivatását: „Tizenhárom éves koromban hallottam az Úr hívását, de olyan világosan, hogy életem hátralévő részében soha nem kételkedhettem benne, ám, ez egy rendkívüli kegyelem. Attól kezdve az életem tele volt nyugalommal, békével és örömmel, amit a Jézussal való személyes, baráti, állandó, egyszerű és családias kapcsolatnak köszönhetek”. 1958. október 19-én szentelték pappá a Lorétói Názáreti Szent Ház bazilikában, ahol lelkipásztori szolgálata elkezdődött. Erről így vallott: „Jézus kedvéért elhagytam apámat, anyámat, nővéremet és cserébe egy sokkal nagyobb családot kaptam, ahogy az Úr megígérte: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet”  (Mk 10,28).   

Alapos teológiai-filozófiai képzés, irodalmi műveltség    

Rendkívüli tehetségese komoly szorgalommal, különösen mély irodalmi, filozófiai érdeklődéssel és nagyszerű nyelvi fogékonysággal is párosult. Jól megérezték ezt elöljárói is, ezért küldték a svájci Fribourgba, ahol teológiai doktorátust szerzett, majd a Milánói Szent Szív Katolikus Egyetemen a bölcsészettudomány doktora lett. Alapos latin és görög nyelvismerettel olvasta a Szentírást, a keleti és nyugati egyházatyákat és az irodalmat. Erről így vall: „Az orosz regények olvasása nagyon értékesnek bizonyult számomra, mert segített behatolni az emberek szívébe és ott meglátni, hogy mik az emberek aggodalmai, szenvedélyei és problémái… De éppúgy vannak modernkori gondolkodóim is: az egyik Pascal, a másik Kierkegaard. Aztán van néhány kedvenc költőm: az egyik Charles Péguy, a másik Paul Claudel… De hozzá kell tennem a misztikusokat is, mert a misztikusok rendkívüli személyiségek!”. Mindezen tudását Cantalamessa atya nagyszerűen tudta hasznosítani a milánói egyetemen, ahol tanulmányai végeztével előbb kedves Giuseppe Lazzati professzora adjutánsa lett, majd az ókori keresztény irodalomtörténet nyilvános rendes tanára.

Négy pápa töretlen bizalma  

Előadásai, könyvei révén a zsinat utáni friss szellemi élet ismert személyévé vált, ezért is  VI. Pál pápa 1975-ben kinevezte őt az akkor úttörő szerepet játszó Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjai közé, mely megbízatását 1981-ig töltötte be.  Időközben megismerte őt II. János Pál pápa és karizmatikus módon meglátta benne a megbízható, kiegyensúlyozott, egyszerre értékvédő és a jövő felé is nyitott teológust. 1979-ben belső sugallatra lemondott egyetemi tanári állásáról, hogy minden idejét Isten Országa építésének szentelje a prédikálás legkülönfélébb formái közt, szerte a világon. Ilyen minőségében érte új szolgálata, amikor II. János Pál pápa 1980. június 23-án kinevezte a Pápai Ház prédikátorának és mint ilyen, azóta 44 esztendőn át folyamatosan hirdette Jézust az évenkénti adventi és nagyböjti időszakok lelkigyakorlatai során, amikor a Szentatya és a Pápai Ház tagjai jelenlétében prédikált, alkalomról alkalomra, közel egy-egy órán keresztül. Ezt a pápai prédikátor működést első megbízója után még 25 éven keresztül folytatta. Raniero Cantalamessa kapucinus atya prédikációi éppen a pápák jelenlétében egészen különleges – látható és hallható – bizonyosságát adták az egyház állandóságának és megmaradásának, aminek ő volt saját személyében az „utolsó mohikánja”. Személyét és szolgálatát egyenlőképpen megbecsülte mind a négy pápa: VI. Pál, II. János Pál, XVI. Benedek és végül Ferenc pápa is, aki elismerését azzal is kifejezésre juttatta, hogy 2020. október 25-én bíborossá nevezte ki, bár a kapucinus barát kérését, hogy a bíborossá kreálással együtt ne szenteljék őt püspökké, a Szentatya elfogadta. Cantalamessa atya lelkiségének fő forrása a Szentlélekben való bizalom, melynek jegyében elkötelezte magát a katolikus karizmatikus megújulás világában, ahol vezető szerepet is betöltött. Ennek legfőbb üzenete, hogy az Egyház állandó Pünkösdöt él, mindig a Jézus kérésére az Atya küldötte Szentlélek élteti és szenteli meg. Nagyhatású prédikációi közül emlékezetes marad a Fülöp-szigeteken 2010 januárjában tartott egyhetes lelkigyakorlat-sorozata, melyet 100 püspök és 4000 pap jelenlétében tartott. Szónoki működése mellett állandóan írt, ennek tanúbizonysága az a 42 könyv, melyeket számtalan nyelvre lefordítottak, köztük többet magyarra is.

Személyes hangú köszönet

Végül hadd legyen szabad egy egészen személyes szóval élni! Cantalamessa atya 1980-ban kezdődött pápai prédikátori szolgálatából immár kétszer tíz évet itt mellette töltöttem a Vatikánban. Mindig, ismét mondom, mindig kitüntető feladat volt az adventi és nagyböjti szentbeszédeinek meghallgatása és magyar nyelvű összefoglalása. Örömmel tettem eleget a számos hallgatói kérésnek, amikor a pénteki elmélkedéseit három részre osztva, valójában egészében beolvashattam a stúdióban három egymást követő adásban. Kedves Cantalamessa atya, hálásan köszönjük ezt a hűséges, megbízható, Ország-építő szolgálatot. Szívből kívánunk Neked, legalább egy kis időre, így Advent előtt, megérdemelt pihenést, hogy aztán Úrjövetkor ismét szólj a reményről, melynek kezese a Szentlélek, aki minden nehézség és próbatétel ellenére megújítja a föld színét.