Üldöztetés és modern kori fogolykiváltás: trinitárius hivatással Arábiában

Gedő Ágnes – Vatikán

A szerzetesség és a világban való apostolkodás kettőssége jellemzi a trinitárius atyákat – mondta el Berardi püspök, majd a rend ősi eredetére emlékeztetett. Kevéssel Assisi Szent Ferenc előtt, 1194-ben alapította Mathai Szent János a Legszentebb Szentháromság Rendjét (Ordo SS. Trinitatis Redemptionis Captivorum). Hagyományaikat évszázadok óta viszik tovább, leküzdve a gyakran óriási nehézségeket. A trinitárius atyákat rabváltóknak nevezték, mert karizmájuk a rabságban sínylődő keresztények kiváltására szólította őket, akiket elraboltak vagy rabszolgasorban tartottak. Ők voltak az első ilyen jellegű szerzetesrend, majd őket követték a spanyol eredetű mercedáriusok.

Cervantes és a trinitáriusok

A trinitáriusok váltották ki többek között a híres spanyol írót, Miguel de Cervantes-t a lepantói csata után, amikor Algírban néhány évig fogságban élt, egészen addig, amíg ki nem szabadították és vissza nem vitték Spanyolországba. Szabadulása után írta meg ismert művét, a Don Quijotét. Földi maradványai a madridi trinitárius nővérek kolostorában nyugszanak. Abban az időben a szerzetesnők nem hagyhatták el a kolostort, és trinitárius anyaként éltek. Később születtek az apostoli női kongregációk, melyek ma is nagyon tevékenyek – mondta el Berardi püspök.

Modern kori rabváltás

A rend nyolc évszázados történelme során a szerzetes atyák kitartottak a nehézségek ellenére, sok országból kitiltották őket, egészen visszaszorult a számuk, aztán újraindulhattak. A II. vatikáni zsinatot követően a renden belül megvizsgálták a társadalmi-politikai helyzetet és visszatértek a „rabváltás” karizmájához, a modern kor rabszolgasági formáira vonatkoztatva. Aktualizálták küldetésüket, amit a keresztények üldözése szerte a világban újra szükségessé tett, hogy lehetővé tegyék számukra a hit gyakorlását ott, ahol élnek.

Hivatása születése

Aldo Berardi, jelenlegi Észak-arábiai apostoli vikárius 16 évesen kezdte meg a kisszemináriumot Franciaországban. „Kicsit későn, mert a szüleim ellenezték” – teszi hozzá a főpásztor. A metzi egyházmegyében járt szemináriumba, majd kétéves polgári szolgálatot vállalt a katonaság kiváltására Madagaszkáron, ahol találkozott spanyol trinitáriusokkal. „Láttam a misszionáriusok napi munkáját: azért mentek, hogy segítsenek a helyi lakosságnak, aztán ott hagytak nekik mindent, amit ott elindítottak, hogy még eldugottabb helyekre menjenek, ahol nagyobb szükség volt rájuk. Ez a szellemiség különösen tetszett nekem”. Franciaországba visszatérve Berardi megkezdte a novíciátust, majd teológiai tanulmányokat folytatott Kanadában és Rómában, ezután Szudánba és Egyiptomba küldték. Ott a komboniánus misszionáriusok segítsége révén sikerült a trinitáriusoknak segíteni a szudáni keresztényeket, felemelni a gyerekeket, iskolákat nyitni az árváknak és megtenni minden lehetőt.

Az új állomás: Arábia

Nyolc évet töltött Egyiptomban, mielőtt az Arábiai Vikariátusba helyezték (akkor így hívták, majd 2011-ben kettévált Északi és Déli helynökségre – a szerk.), ahol egyre hosszabb időszakokat töltött, majd megszerezte az állandó vízumot. A trinitáriusok célja az volt, hogy az Öböl-országok közösségeiben működjenek, ahol nem voltak papok. „Tíz évig voltam ott, majd megválasztottak a rendi központ tagjává. Ekkor sajnos közbeszólt a Covid, és a pandémia évei alatt minden leállt”. Ma a trinitárius szerzetesek egy képzési házat működtetnek Vietnámban, szerzetesnőik vannak jelen Kínában, és nemrég megjelentek Marokkóban is”. Fiatalok pedig arra készülnek, hogy Nigériába menjenek.

Marokkóban Aldo atya más trinitáriusokkal együtt áprilisban részt vett egy találkozón, amelyen végigtekintették a rabkiváltó elődök állomásait, akik Észak-Afrikába mentek, hogy kiváltsák a muzulmánoktól a rabszolgaként tartott keresztényeket. „Nagyon szép élmény volt – mondta el a püspök – a több, mint 100 hívőt végigvezetni a XVII-XVIII. századi fogolykiváltó atyák nyomdokain, akik egészen Mekneszig jutottak Marokkóban. Megvan nekünk minden kiszabadított rabszolga története”.

A rend alapítása

A Legszentebb Szentháromság Rendjét 1194-ben alapította Matha Szent János Cerfroid-ban (mintegy 70 kilométerre Párizstól, vidéki környezetben, ahol létrehozta az első közösséget, mely a rend anyaházának tekinthető). Céljuk a keresztény foglyok kiszabadítása volt, akiket a háborúk során muzulmánok ejtettek fogva. A rend társalapítója Valois Felix volt. III. Ince pápa 1198-ban jóváhagyta a trinitárius rend reguláját.

Ma is időszerű a küldetésük az üldözött keresztények érdekében

Ferenc pápa 2022 áprilisában fogadta a Vatikánban a rend tagjait, akiket karizmájuk megélésére biztatott. Örömmel üdvözölte Trinitárius Nemzetközi Szolidaritás konferencia résztvevőit, akik nemcsak elméleti szinten védik a vallásszabadságot, hanem gondjaikba veszik a hitük miatt üldözött és bebörtönözött embereket. Mint mondta, karizmájuk sajnos ma is igen időszerű, hiszen még mindig túl sok férfi, nő és gyermek kénytelen embertelen körülmények között, rabszolgaként tengetni életét. Másfelől pedig a vallásszabadságot nagyon sok helyütt lábbal tiporják: van, hogy nyíltan és erőszakosan, van, hogy rejtve és alattomosan.