Amazóniában egy hajó Krisztus reményét és vigasztalását viszi el sok emberhez
Débora Evangelina Vargas nővér A.S.C.J. / Gedő Ágnes – Vatikán
Marcia Lopes Assis nővér, a Jézus Szent Szíve Apostolai kongregáció tagja a brazíliai Óbidos egyházmegyéhez tartozó (Juruti-Pará) Egészség Szűzanyja plébánián teljesít lelkipásztori szolgálatot az Amazonas folyó mentén. A szerzetesnő meggyőzése, hogy hivatása kezdettől fogva missziós volt, és hogy útján a Jóisten mindig meglepte őt missziós feladatokkal. „Valamennyi rendkívüli és intenzív élmény volt, nagyon hálás vagyok érte. Juruti sem más, egy csodálatos tapasztalat, ami által újra felfedezhettem hivatásom és alapítónőnk karizmájának lényegét, melyet magamban hordok. Az otthon itt nem azt jelenti, mint másutt, ahol úgy képzeljük, mint egy statikus dolgot, ami minden igényt kielégít, és ahol biztonságban vagyunk a külső veszélyektől. Az otthon itt lehet egy evezős csónak vagy egy függőágy, amit egy mangófára rögzítettek, az utcán, vagy egy nyitott tető alatt, vagy akár bent a sekrestyében.”
A gyermekek a legjobb tanítómesterek
Marcia nővér számos feladatot ellát, többek között a Plébániai Missziós Tanács konzulense, ezzel válaszolva Ferenc pápa felhívására, hogy legyünk kilépő egyház, missziós egyház. A missziós tanács célja, hogy elérje azt a 78 közösséget, amelyek a plébániát alkotják, különösen a legtávolabb eső, gyenge és rászoruló közösségeket, akik több, mint hatvan kilométerre találhatók. Az Amazonas folyót átszelni nem könnyű feladat – mondja el Marcia nővér. „Amikor megérkeztük a Szent Rita közösséghez, nagyon félénk gyerekek fogadtak engem, akik megijedtek egy idegen érkezésétől, de aztán hamar összebarátkoztunk. Egyesek félnek tőlem, mert ápolónőnek vagy fogorvosnak néznek; mások tanítónéninek hívnak, de szinte mindegyik le van nyűgözve, és a közelemben vannak, azt mondják, nagykorukban ők is szerzetesek lesznek”. És hogy kifejezzék hálájukat, a gyerekek felajánlották a szerzetesnőnek, hogy megtanítják evezni. „A gyerekekben a legjobb tanítómesterre leltem” – teszi hozzá Marcia nővér.
Ahol a természet diktál
Az egyik nagy kihívás azon a környéken, ahol Marcia nővér misszióban szolgál, az úgynevezett „terra caída” jelensége, vagyis azok a szigetek, amelyek a víz állandó ereje miatt tűntek el. Emiatt néhány házat ellep a víz és sok család kénytelen elköltözni mindaddig, amíg újra leapad a vízszint. Hasonló jelenségek miatt az oktatás sem a hagyományos naptár szerint zajlik, hanem a vízhez igazodik (Amazóniában júniustól szeptemberig tart a térség „száraz” évszakja, decembertől márciusig pedig a legnagyobb a csapadék - a szerk.). Egy függőágyban aludni a folyóvíz hangjával; mobiltelefon nélkül élni... többek között ezek az élmények segítették a szerzetesnőt abban, hogy megtapasztalja az együttérzést és megtanuljon egy nagy leckét: „Elfogadni a dolgokat úgy, ahogy vannak, és megköszönni a családok tanúságtételét az erőről, a reményről és a kitartásról”.
Egy hajó, mely reményt hoz magával
Marcia nővér annak a 35 főből álló csoportnak a tagja, akik a Ferenc pápa nevét viselő, és immár ötödik éve működő hajókórházon teljesítenek szolgálatot: köztük 10 orvos, 2 fogorvos, egy szerzetespap, Alfonso Lambert személyében. A befogadás háza, az életért és annak védelméért küzd, evangelizál, egyszerűen a szeretet nevében. A hajón nagyon korán indul a nap a szentmise celebrálásával. Aztán a szakorvosok megvizsgálják a betegeket attól függően, milyen egészségi problémával küzdenek. „Én a családok fogadásával foglalkozom, a gyermekek evangelizálásával, a betegek támogatásával egy sebészeti beavatkozást követően, illetve meglátogatom őket, ha nem tudnak eljönni. Kiszolgáltatom a betegek szentségét” – mondja el Marcia nővér.
Az úszókórház expedíciói során mintegy 5200 személyt láttak el az orvosok, egyes esetekben egyszerűbb sebészeti beavatkozásokat végeztek: voltak olyan betegek, akik 8 éve vártak már. Körútjukon bejárták az Aritapera és a bennszülött Mamuru régiókat. „A hajókórház és Jézus között párhuzamot vonhatunk: ahogyan minden beteget Jézushoz vittek, hogy gyógyítsa meg őket, így történt a hajókórházzal is” – teszi hozzá a szerzetesnő, aki ezáltal megtapasztalta a szamaritánus egyházat, amely a szeretet gondoskodását nyújtja a rászorulóknak. Vallja: Az a lényeg, hogy elfogadjuk a küldetést, amit a gondviselés ránk bíz, és hogy a szeretet hajtson minket.
