Pápua Új-Guinea története: természeti kincsek és szociális feszültségek
Gedő Ágnes – Vatikán
Az óceániai ország a világ második legnagyobb szigetének keleti részét foglalja magába, valamint további 600 szigetet. Lakosainak száma közel 9 millió. Felbecsülhetetlen gazdagságú élővilággal rendelkezik, melynek jelentős része ma is feltáratlan. Ásványkincsei és természeti adottságai dacára fejlődő országnak számít, magas az írástudatlanság és a HIV-fertőzöttség aránya. Indonézia, a Salamon-szigetek és Ausztrália között fekszik. 22 tartományra oszlik, köztük van a főváros, Port Moresby kerülete és a Bougainville-i Autonóm Régió.
Monszunövezet, gazdag élővilág
A világ egyik legkevésbé fölfedezett országa, melyet védett korallzátony vesz körül, aktív a vulkánműködés a régióban. A szigeten egy hegylánc húzódik végig, legmagasabb csúcsa 4509 m magas. Az alacsonyan fekvő és tengerparti területeket sűrű esőerdők és nedves vidékek szegélyezik, ahol virágzik a növény- és állatvilág. Két fő folyó táplálja a szigetet, melynek éghajlata forró, nedves, egyenlítői, egész évben esős.
Gyarmati múlt
A Magyarországnál ötször nagyobb területű Pápua-Új-Guinea államformája alkotmányos monarchia, királya a mindenkori brit uralkodó, jelenleg III. Károly, akit a főkormányzó képvisel. A végrehajtó hatalom a miniszterelnök és kormánya kezében van. A szigetország területét a gyarmati múlt alakította: határos az indonéz Pápua tartománnyal. A XIX. század végétől vetélkedtek érte a britek és a németek, majd ausztrál fennhatóság alá került, míg 1975-ben elnyerte a függetlenséget a Brit Nemzetközösségen belül. 1964-ben ült össze az első parlament, a kormányfő a függetlenségi mozgalmat vezető pápua nacionalisták pártjának (Pangu Pati) alapítója volt.
Politikai vetélkedés és nehézségek
Michael Somare 1980-ig maradt hatalmon, majd 1982-1987 között miniszterelnök volt. 1985-től tíz éven át felváltva kormányzott a Pangu párt és a Népi Demokratikus Mozgalom új koalíciója, de nem sikerült megoldani az ország fő gondjait: a területi feszültségeket Indonéziával, a korrupciót, a nemzeti összefogás hiányát, a véres szeparatista gerillaháborút, mely 1989-ben tört ki Bougainville szigetén, s ami csak 1998-ban zárult le, miután teljes autonómiát nyertek. 2002-ben Somare újra visszatért a kormány élére, mint az új Nemzeti Szövetség Párt vezetője, akinek harmadik mandátuma idején a bűnözés és az AIDS nagyarányú terjedésével kellett szembenéznie. Őt 2011-ben az ellenzéki Peter O’Neill követte, a Nemzeti Kongresszus Néppárt vezetője. 2013-ban aláírtak egy megegyezést az ausztrál hatóságokkal arról, hogy az Ausztrália által elutasított bevándorlókat Manus-szigeten és Port Moresbyben helyezik el büntetésvégrehajtási központokban. 2019-ben O’Neill lemondott, miután a földgázkitermelésre olyan szerződést írt alá multinacionális vállalatokkal, amely sértette a nemzeti érdekeket. A korábbi pénzügyminiszter, James Marape kapott utána bizalmat, de idén januárban súlyos zavargások törtek ki a fővárosban, mert jelentősen csökkentették a közalkalmazotti béreket, amit Marape „informatikai tévedésnek” tulajdonított. Pápua Új-Guineában jelenleg nagy elégedetlenség tapasztalható a lakosság körében a magas árak és a nagy munkanélküliség miatt.
Gazdagság és szegénység
Az aranyban és rézben, valamint vízforrásokban, mezőgazdasági és erdőségi területekben különösen gazdag ország továbbra is Óceánia egyik legszegényebb nemzete, amely főként Ausztrália hatása alatt áll. A lakosság harmada a szegénységi küszöb alatt él, a várható élettartam éppen csak eléri a 67 évet. Magas az AIDS-fertőzöttek aránya, a lakosok alig két harmada tud írni-olvasni. A népesség nagyon heterogén, több mint 700 törzs él Pápua Új-Guineán, a beszélt nyelvek száma meghaladja a 800-at.