Néha jobb hallgatni, mint Szent József, és csöndben tenni a jót: Ferenc pápa szerdai katekézise
Gedő Ágnes – Vatikán
Szent József, a csönd embere (Jak 3,2.5.10)
Testvéreim! (…) Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi, az képes egész testét is megfékezni. (...) Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt! (...) Ugyanabból a szájból áldás és átok jön. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie!
Hagyjunk teret a megtestesült Ige jelenlétének, Jézusnak
Az előző alkalmakkor végignéztük a környezetet, amelyben élt Szent József, az üdvtörténetben játszott szerepéről beszéltünk, illetve arról, hogy Máriának igaz jegyese volt. Ma egy másik fontos szempontról szeretnék szólni, mely jellemzi őt: a csöndről. Ma különösen nagy szükségünk van a csönd újra felfedezésére, Karácsony előtt, egy olyan korban, amelyik nem értékeli a hallgatást.
Ferenc pápa katekézise elején megállapította: Az evangéliumokból nem maradt ránk egyetlen szó sem a názáreti Józseftől. Ez nem azt jelenti, hogy hallgatag lett volna, ennek mélyebb jelentése van. Hallgatásával József megerősíti azt, amit Szent Ágoston ír. Vagyis „amilyen mértékben növekszik bennünk a Szó – a megtestesült Ige – olyan mértékben csökkennek a szavak.” Keresztelő Szent János is azt kiáltja a pusztaságban: „Készítsétek az Úr útját!” (Mt 3,1) József hallgatásával arra hív minket, hogy hagyjunk teret a megtestesült Ige jelenlétének, Jézusnak. Ahogy növekszik lelki életünk, csökkennek a szavak, a „papagájkodás”.
Szemlélődjünk, csendesedjünk el
Ez a hallgatás nem némaság, hanem olyan csönd, amely mögött meghallgatás, odafigyelés, csöndes munkálkodás van. Jézus pedig ebben az iskolában nőtt föl, a názáreti házban, Mária és József példáját látva minden nap. Nem csoda, hogy ő maga is kereste az elcsendesedés pillanatait a hétköznapokban. Erre buzdítja tanítványait is:
„Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” (Mk 6,31). Milyen jó volna, ha mi, valamennyien képesek lennénk újra rátalálni az életnek erre a szemlélődő dimenziójára, mely éppen a csöndben tárulkozik ki! Persze tudjuk jól, hogy ez nem könnyű. A csönd kissé ijesztő, mert önvizsgálatra hív, a befelé fordulásra, ahol valódi önmagunkkal találkozunk. Sokan félnek a csöndtől és csak beszélnek, beszélnek, vagy szól körülöttük a tévé, a rádió. A csöndet nem tudják elfogadni, mert félnek.
Szavainkat használjuk jóra
Kedves testvérek! Tanuljuk meg Szent Józseftől, hogy ápoljuk a csönd tereit, ahol előbukkanhat egy másik Szó, vagyis Jézus. A Szentlélek hangja, aki bennünk lakozik és elhozza Jézust. Nem könnyű fölismerni ezt a hangot, mert gyakran megzavarják aggodalmaink, kísértéseink, vágyaink, a bennünk rejlő remények. Ha azonban nem gyakoroljuk a hallgatást, akkor beszédünk is megbetegedhet. Akkor szavaink ahelyett, hogy felragyogtatnák az igazságot, veszélyes fegyverré válnak. Hízelgéssé, kérkedéssé, hazugsággá, rágalommá. Sirák könyvében olvassuk: „Sokan elhullottak már a kard élétől, de nem annyian, mint amennyien meghaltak a nyelvtől” (Sir 28,18) Jézus világosan megmondta, hogy aki rosszat mond fivéréről és nővéréről, rágalmazza felebarátját, az gyilkos. Mi gyakran nem hisszük, de ez az igazság. A nyelv ölni képes. Gondoljuk végig, hányszor gyilkoltunk mi is a nyelvünkkel, el fogjuk szégyellni magunkat! De jót tesz, nagyon jót tesz – tette hozzá a pápa.
Ápoljuk a csöndet
Tanuljuk meg Józseftől a csönd ápolását, találjunk időt a nap során a belső elmélyülésre, amikor a Lélek feltölthet, vigasztalhat, korrigálhat minket. Nézzünk magunkba, hányszor van úgy, hogy éppen dolgozunk vagy amint végeztünk, már nézzük is a mobilunkat, hogy egy másikba kezdjünk. Ez nem jó, mert felületessé tesz. A szív mélysége csöndben növekszik, teret adva a bölcsességnek, az elmélkedésnek és a Szentléleknek. Ne féljünk a csöndtől! Ha pedig beszélünk, használjuk jóra a nyelvünket, ne mondjunk butaságokat, vagy inkább hallgassunk.
És most imádkozzunk Szent Józsefhez:
„Szent József, a csönd embere, te, aki az Evangéliumban nem mondtál egy szót sem, taníts meg minket, hogy böjtöt tartsunk a hiábavaló szavakból, hogy újra fölfedezzük az építő, bátorító, vigasztaló és támogató szavak értékét! Állj azok mellé, akik szenvednek a bántó szavaktól, a sértésektől, rossz nyelvektől, és segíts, hogy szavainkat mindig tettek kövessék! Ámen.”
