A jó döntésekhez hallgassunk a szívünkre: Ferenc pápa katekézise Loyolai Szent Ignácról

Gedő Ágnes – Vatikán

Múlt szerdán kezdte meg új elmélkedés-sorozatát a Szentatya, a spirituális megkülönböztetés témájáról. Ezúttal egy ismert és kedvelt szent, Loyolai Ignác életén keresztül mutatta be, miként szól hozzánk az Úr a legváratlanabb helyzetekben.

„Fiam, tanulj ifjúságodtól fogva, és még ősz fejjel is gyarapodj a bölcsességben. Legyen rá gondod, mint a szántóvetőnek, akkor majd bőséges termést várhatsz tőle. Kevés gondod lesz a megmunkálásával, s rövid idő múltán ízleled gyümölcsét.” (Sir 6,18-19)

Lovagi küzdelmek vagy a szentek élete?

Az egyik legtanulságosabb példával Loyolai Szent Ignác szolgál nekünk élete egyik döntő pillanatán keresztül. Miután egy háborús sérülésből lábadozik otthon, olvasnivalót keres magának. A lovagi történeteket kedveli, de sajnos csak a szentek életéről talál otthon könyvet magának. Jobb híján belekezd, de aztán szép lassan feltárul előtte egy másik világ, ami vonzza őt. Szent Ferenc és Szent Domonkos élete lenyűgözi Ignácot, felébred benne a vágy, hogy ő is így éljen. Közben a lovagi világ is foglalkoztatja tovább, ahogy eddig is. Valami azonban megváltozott, mint ahogy erről önéletrajzában is ír. A lovagi világ dolgai örömet, élvezetet nyújtanak számára, de utána fáradságot, ürességet érez. Jeruzsálembe elzarándokolni mezítláb, füveken élni és a szentek életét folytatni olyan gondolatok számára, amelyek később is elégedettséggel és örömmel töltik el lelkét.

A lényeget folyamatok érlelik meg bennünk

Mit tanulhatunk mi ebből? – tette föl a kérdést a pápa, majd két szempontra mutatott rá. Az egyik az időfaktor. Vagyis a világ dolgai először vonzónak tűnnek, aztán megfakulnak és ürességet, elégedetlenséget hagynak maguk után. Istenre gondolni ezzel szemben az elején némi ellenállást vált ki belőlünk, biztos unalmas a szentek életét olvasni – de aztán egy addig ismeretlen békét, megnyugvást ad, ami tartós lesz. A másik szempont pedig a gondolatok végpontja. Elsőre nem tűnik olyan világosnak a helyzet. A megkülönböztetésben egyfajta fejlődést figyelhetünk meg. Nem elvont, általános értelemben értjük meg, mi tesz jót nekünk, hanem életünk folyamán. A megkülönböztetés egyik alapszabálya éppen ebből a tapasztalatból ered, melyet Szent Ignác is hangsúlyoz: akik egyik halálos bűnből a másikba esnek, azoknak az ördög olyan élvezeteket kínál, melyekkel látszólag megnyugtatja őket, hogy minden rendben van és folytassák csak tovább bűnös szokásaikat. A jó lélek ellenkező módszert alkalmaz: lelkifurdalást kelt bennük.

A szívünkre hallgatva találjuk meg a helyes utat

Ferenc pápa így folytatta katekézisét: A megkülönböztetés nem egy fatalista sorshúzás. Az élet nagy kérdései folyamatában érnek minket, és a megfelelő döntésekhez vissza kell tekintenünk a megtett útra, hogy rájöjjünk, mit is keresünk. Ignác, amikor sebesülten feküdt az atyai házban, egyáltalán nem gondolt Istenre vagy arra, hogy megreformálja az életét. Első istenélményét akkor kapja meg, amikor a szívére hallgat és ott egy érdekes változást tapasztal: az elsőre vonzó dolgok csalódással töltik el, a kevésbé izgalmasakban pedig békére lel. Ez velünk is előfordul, amikor belekezdünk valamibe és aztán kiábrándulunk belőle. Ha azonban jót cselekszünk, olyan boldogságot és örömöt érzünk, ami tartós. Ezt kell megtanulnunk Ignáctól: hallgassunk a szívünkre, amikor az élet döntés elé állít minket. Hajlamosak vagyunk a tévét nézni, a rádiót hallgatni, a telefonunkat bújni, de vajon odafigyelünk-e a szívünkre? Hogy jól van-e? Elégedett? Szomorú? Keres valamit? A jó döntésekhez meg kell hallgatni a szívünket – ismételte a pápa.

Velünk is előfordulnak váratlan helyzetek

A szentek is hús-vér emberek voltak, akárcsak mi. Szent Ignác történetéből megtanulhatjuk, hogy az élet látszólag esetleges történésekből áll. Amikor egy banális akadállyal találkozott – tudniillik, hogy nem talált otthon lovagregényt, csak a szentek életét -, esélyt kapott a változásra. Kis idő kellett, hogy felismerje, de aztán teljes figyelmével erre koncentrált. Isten nem előre eltervezett eseményeken keresztül működik, hanem váratlan történéseken át, amelyek megváltoztatják az előzetes programunkat. Sétálni indulnánk, de fáj a lábunk. Mit üzen ezzel Isten? Otthon ülök nyugodtan, mire beállít anyósom. Örülök neki? Vagy más van a szívemben? Ülök az irodában és dolgozom, amikor egy ismerősöm odalép hozzám és pénzt kér. Hogy reagálok rá? Ezekben a váratlan helyzetekben hallgassunk a szívünkre – tanácsolta a Szentatya.

Ismerjük fel a jeleket, amelyeket Isten küld

A megkülönböztetés segít felismerni a jeleket, amelyeket az Úr azért küld, hogy találkozzon velünk, még ha az adott szituáció kellemetlen is, gondoljunk Ignác hadi sérülésére. Ezekből olyan találkozás születhet, ami megváltoztatja az életünket, ahogy az övét is. Lehetünk jobbak vagy rosszabbak, de oda kell figyelnünk a jóra, amit az ismeretlen, váratlan helyzet kínál nekünk: hogyan viselkedünk ilyenkor? Az Úr segítsen, hogy a szívünkre hallgassunk, és lássuk, amikor Isten működik vagy éppen valaki más az adott helyzetben – fohászkodott végül a szerdai audiencián a pápa.