A pápa katekézise a lelki küzdelemről: a keresztény benső harca a hit megőrzését szolgálja
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A keresztény élet állandó küzdelmet igényel a hit megőrzéséért
A katekézis elején felolvasott bibliai hivatkozási szöveg az Úr keresztségéről szólt: „Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” (Mt 3,13-17)
A múlt héten megkezdett sorozat a bűnök és erények témájáról a keresztény lelki küzdelmét értelmezi – kezdte beszédét a pápa. A keresztény lelki élete ugyanis korántsem békés, nem halad egyenes vonalon előre, kihívások nélkül, hanem éppen ellenkezőleg, a keresztény élet állandó küzdelmet igényel, küzdelmet a hit megőrzéséért, a hit ajándékainak a gazdagításáért bennünk. Nem véletlenül történik, hogy az első kenetnek, amelyet minden keresztény a keresztség szentségében megkap, s ez a katekumenek, a keresztelendők kenete, illat nélküli, ami jelképesen hirdeti, hogy az élet küzdelem. Az ókorban ugyanis a küzdő felek testét a küzdelem előtt bekenték olajjal, hogy frissítsék az izmokat és hogy kicsússzon a test az ellenfél szorításából.
Mindnyájan kísértést szenvedünk és meg kell tanulnunk küzdeni ellene
A katekumenek kenete világosan kimondja, hogy a keresztény sem marad ment a küzdelemtől és így a kereszténynek is küzdenie kell. A Szent Antal apátnak, a szerzetesség első nagy atyjának tulajdonított egyik mondás így hangzik: „Vedd el a kísértéseket és senki sem üdvözül”.
A szentek nem olyan emberek, akiket megkíméltek a kísértéstől, hanem olyanok, akik jól tudják, hogy az életben a gonosz csábításai újra és újra felbukkannak, amiket le kell leplezni és el kell utasítani. Erről mindnyájunknak van tapasztalata. Hogy egy rossz gondolat jut eszedbe, hogy vágy támad benned, hogy valami rosszat mondj másvalakiről, ez annak a jele, hogy mindannyian kísértést szenvedünk, és küzdenünk kell, hogy ne essünk ezekbe a kísértésekbe. Ha pedig valakinek nem lenne kísértése, szóljon csak? – kérte a pápa. Ez ugyanis rendkívüli dolog lenne! Mindnyájan kísértést szenvedünk és meg kell tanulnunk, hogyan folytassuk életünket ezekben a helyzetekben. Ám sokan felmentik magukat, azt gondolva, hogy „én rendben vagyok”. A pápa azonban leszögezte, hogy egyikünk sincs rendben, de ha valaki mégis ezt mondja, az álmodik.
Mindnyájunknak annyi mindent rendbe kell tenni magában. Ha pedig valaki a gyónás során azt mondja, hogy nincs bűne, az nem ismeri a szívét. Mindannyian bűnösök vagyunk és ezt segíti a lelkiismeretvizsgálat, amihez Jézus maga ad bevezető leckét a Jordánban történt megkeresztelkedésével. Ez egy felforgató esemény, hiszen ő tökéletes, miért is kellene magát alávetnie a megtisztulásnak. Még a Keresztelő is megbotránkozik rajta. Jézus azonban egészen más Messiás, mint ahogy János és a nép azt tartották, hiszen beáll a sorba a bűnösök közé. Elkíséri őket, aki maga nem bűnös – és ez szép dolog!
Éljünk azzal a képességünkkel, hogy bocsánatot tudunk kérni!
Jézus soha nem hagy magunkra minket, velünk van a legsötétebb pillanatokban is, nehogy elcsússzunk. Azért van mellettünk, hogy fölemeljen és megvigasztaljon minket. Ő mindent meg tud bocsátani, de ehhez nyitott szívet kér. Vegyük elő a bocsánatkérés képességet, hiszen mindenkinek oly sok mindenért kell bocsánatot kérnie! Beszéljünk erről Jézussal és éljünk azzal a képességünkkel, hogy bocsánatot tudunk kérni! Szóljunk így: Én lehetővé teszem, hogy megbocsáss nekem, Uram, én egy bűnös ember vagyok, kérlek, ne távolodj el tőlem! - ajánlotta végül Ferenc pápa a lelki küzdelemről tartott katekézisében.
Felhívás a békéért
A jelenlévő zarándokok köszöntése után a Szentatya ismét felemelte a szavát az értelmetlen háborúk ellen: Ne feledkezzünk meg azokról a népekről, melyek háborúban állnak! A háború őrület, a háború mindig vereség! Imádkozzunk az emberekért Palesztinában, Izraelben, Ukrajnában és sok más helyen, ahol háború van! És ne feledkezzünk meg rohingya testvéreinkről sem, akiket üldöznek! – kérte végül a Szentatya.
