Ferenc pápa elhunyt katonák sírjánál imádkozik Ferenc pápa elhunyt katonák sírjánál imádkozik 

A háború kollektív bűn, őrültség, mindig emberi vereség: Ferenc pápa interjúja, 2. rész

Folytatjuk annak az interjúnak az ismertetését, amelyet Ferenc pápa adott február elején a svájci rádiótelevízió (RSI) munkatársának a „Cliché” kulturális magazin számára, amely ezt az adását a fehér színnek szentelte. Az első részben a Szentatya a „fehér zászlóra”, a háborúk befejezésére, a felek közötti tárgyalások mielőbbi megkezdésére buzdított.

Vertse Márta – Vatikán

Ferenc pápa a beszélgetés során ismételten erőteljesen felemelte hangját minden háború ellen, leszögezve, hogy a háború őrültség, kollektív bűn, mindig emberi vereség, amely megfosztja a gyermekeket szüleiktől, a fiatal nemzedékeket a jövőtől. A háborúkból a hadiipar, a fegyvergyártás húz hasznot, amelynek célja nem az önvédelem, hanem a pusztítás, a rombolás.

A műsor témájához, a fehér színhez kapcsolódva a svájci rádiótelevízió újságírója megkérdezte a Szentatyát: mit jelentett számára, hogy fehér reverendát öltött 2013. március 13-án, azon a napon, amikor megválasztották Péter székébe?

A pápa nem gondolt rá, csak a foltokra gondolt, mert ez rettenetes: a fehér vonzza a foltokat és mint már előzőleg kifejtette, minél fehérebb a ruha, annál jobban látszódnak rajta a foltok. Válaszolva a következő kérdésre, hogy ez érvényes-e jelképesen is, nem csak a fizikai foltokra vonatkozóan, a Szentatya olyan személyekre utalt, akiknek feladata a szolgálat. „Gondoljunk egy papra, egy püspökre, egy pápára. Ezekben az esetekben jobban látszódnak a foltok, mert ezek az emberek szép, nagy dolgok tanúi. És úgy tűnik, hogy nekik nem lehetnek foltjaik. A fehér ez elé a kihívás elé is állít bennünket, hogy ne legyenek foltjaink” – fejtette ki a pápa.

De lehetséges-e, hogy valakinek ne legyenek foltjai? Ön mindig mondta magáról, hogy bűnös… - folytatta a gondolatmenetet Lorenzo Buccella újságíró.


Igen, mindnyájan bűnösök vagyunk – válaszolt a Szentatya. Hozzátette, hogy ha valaki azt mondja, hogy nem, akkor téved: mindnyájan bűnösök vagyunk és a bűn beszennyezi a lelket. És jelképesen mondhatjuk, hogy a fehéret is bepiszkolja. „Amikor a fehérre gondolok, a gyermekekre, a keresztségre gondolok: mindenki fehérbe van öltöztetve” – mondta a pápa, felidézve saját elsőáldozásának emlékét, az arról készült fényképeket, ő is fehérbe volt öltöztetve. Gondolt a gyermekekre, a házasságot kötő nőkre. A fehér tisztaságot, szép dolgokat jelent, a fehér egy erős, nem gyenge szín – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd a műsor témájához, a fehér színhez kapcsolódóan idézte egy argentin tangó sorait, amelyik szemére veti egy nőnek, hogy fehér ruhában megy férjhez, holott előtte nem ennek megfelelő életet élt. A tangó így szól: „Milyen botrány, hölgyem, hogy fehérbe öltözik, miután vétkezett”. Ilyen a népi bölcsesség…jegyezte meg a pápa, majd ismételten hangsúlyozta: „A fehér tiszta lelket jelent, egy jószándékú lelket: gondoljunk a keresztségre, az elsőáldozásra. Mind jelképek, amelyek sokat mondanak”. Az újságíró kérdésére válaszolva arról is szólt, hogy a fehér színhez fűződő kapcsolata azután sem változott meg, miután pápa lett. Nem veszi észre, hogy fehérbe öltözik, csak akkor, amikor foltokat lát.

Nehéz-e a felelősség, amelyet a pápának viselnie kell? – hangzott a következő kérdés.

A pápa igennel válaszolt, de hangsúlyozta, hogy nem kell dramatizálnunk a helyzetet. Ugyanis mindannyiunknak vannak felelősségei az életben. A pápának nagyobb a felelőssége: nagyobb egy államfőnek, vagy egy papnak, egy szerzetesnővérnek, akik a tanúságtétel felelősei. A pápa számára például nagyobb a tanúságtétel felelőssége, mint a döntéshozatalé. A döntésekben ugyanis sokan segítenek neki a Vatikánban, előkészítik, tanulmányozzák a kérdést és megoldásokat kínálnak fel neki. A mindennapi életben azonban nincs ennyi segítség és a döntések is nehezek. A pápának könnyebb a segítségek miatt, de nagy a felelőssége.  

A pápának sokan segítenek. De miután egyedül van ilyen fehér öltözetben, mint vonatkozási pont, szenvedhet a magánytól is. Érezheti-e egyedül magát ebben a fehér öltözékben? – kérdezte Lorenzo Buccella svájci újságíró.

A pápa elmondta, hogy vannak nagyon magányos pillanatok, például amikor döntést kell hozni. De ez nem csak őrá, a pápára vonatkozik. Az egyházi életben ezt a püspökök vagy a papok is érzik. Egy családapa is gyakran érezheti ezt a magányt: gondoljunk csak arra, amikor gyermekeit érintő döntést kell hoznia. Vagy amikor egy házasság nem működik és meg kell hozni a döntést, hogy a házasfelek különváljanak. Ezek nagyon nyomasztó döntések. Mindannyiunknak magányos a helyzetünk, amikor döntéseket kell hoznunk. A házasságkötés esetében is. Amikor valaki egyedül van, ezt mondja: így lesz egy egész életen át. Ezek nyomasztó döntések és mondhatjuk, hogy ezek a döntések a magányhoz vezetnek – fejtette ki a pápa, majd a magányt is fehérnek nevezte. A magány fehér. Se nem sötét, se nem fekete, hanem fehér – állapította meg, majd egy olyan magányról szólt, amely nem fehér, hanem csúnya és amely annak a sok önző embernek a magánya, akik csak saját magukkal foglalkoznak.

A svájci újságíró ezután a fehér színen megjelenő foltokat két csoportra osztotta. Vannak egyéni és vannak kollektív foltok, nagy foltok, mint a háború. Mit lehet tenni? – tette fel a kérdést a Szentatyának.

A háború egy kollektív bűn – jelentette ki Ferenc pápa, majd elmondta, hogy az ökonómus, aki egy hónappal ezelőtt beszámolt neki a vatikáni gazdasági helyzetről, - ami mindig veszteséges – arról tájékoztatta, hogy manapság a legtöbb bevételt a fegyvergyárak hozzák. A Szentatya ehhez az állításhoz a következő gondolatokat fűzte: „Te azért nyersz, mert gyilkolsz. Rettenetes a háború. És nincs fehér háború, a háború vörös vagy fekete”. A pápa ezután személyes emlékeit idézte fel. Elsőnek az északolaszországi Redigpuglia temetőben tett látogatásáról szólt, amelyre az első világháború kitörésének centenáriuma alkalmából 2014. szeptember 13-án került sor. „Én mindig elmondom, hogy amikor 2014-ben Redipugliában voltam, ott sírtam. Azután ugyanez történt velem Anzióban, és minden november másodikán, amikor egy temetőbe megyek a szentmisét bemutatni. Legutoljára egy brit temetőben voltam, ahol megnéztem a fiatalok életkorát. Rettenetes. Ezt már mondtam, de most megismétlem: amikor megemlékeztünk a normandiai partraszállásról, minden államfő megünnepelte azt az évfordulót, de senki nem mondta, hogy azon a tengerparton több mint húszezer fiatalember lelte halálát”.

Folytatva a háborúkra vonatkozó kérdéseket, a svájci újságíró az iránt érdeklődött, hogy az emberiség, amely tisztában van a háborúk következményeivel, miért esik bele újból és újból ebbe a csapdába? Hogyan lehetséges, hogy nem sikerül érvényre juttatni a pápa számos üzenetét, amely a háborúval járó sok emberáldozatra hívja fel a figyelmet?

Ferenc pápa két nagyhatású kép leírásával válaszolt, amely jól rávilágít a háborúk örökségére. Az egyik, amelyik mindig mélyen megérinti és már gyakran beszélt róla egy édesanya képe, amikor egy levelet kézbesítenek neki a következő szöveggel: „Asszonyom, abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy közöljük Önnel: van egy hős fia és itt a kitüntetés”. Az anyuka számára a fia a fontos, nem az érem. Elvették tőle a fiát és adnak neki egy érmet. Úgy érzik, hogy gúnyt űznek belőlük. A másik kép pedig szlovákiai apostoli látogatásához fűződik, helikopteren kellett volna az egyik városból a másikba mennie, de a rossz időjárás miatt nem volt rá lehetőség. Az utat autóban tette meg, kis falvakon keresztül. Az emberek hallották a rádióban, hogy a pápa ott halad el és kijöttek az utcára, hogy köszöntsék. A pápa megjegyezte, hogy a kisfiúk, kislányok, fiatal párok és nagymamák mellől. hiányoztak a nagypapák. Nincsenek nagypapák, ez a háború eredménye. A háború egy őrültség, egy őrültség – hangoztatta ismételten Ferenc pápa.

A svájci rádiótelevízió újságírója ezután a háború végét jelző szimbólumról, a galamb jelképéről kérdezte a pápát, megjegyezve, hogy a háború utáni időszak annak a pillanata, amikor be kell varrni a háború okozta sebeket.  

A pápa egy újabb képet idézett fel, amely gyakran az eszébe jut. Egy megemlékezés alkalmával a békéről szólt és ez volt az első alkalom, hogy szabadon engedett két galambot. (2014. január 26. Úrangyala). Egy varjú a Szent Péter téren azonnal felrepült, elkapta a galambot és magával vitte. Ezt a megrázó jelenetet a pápa ahhoz hasonlította, mint, ami a háborúval történik. Olyan sok ártatlan ember nem tud felnőni, olyan sok gyermeknek nincs jövője. Gyakran jönnek hozzá ukrán gyermekek, hogy köszöntsék. Ezek a gyermekek a háborúból jönnek és egyikük sem mosolyog, nem tudnak mosolyogni. Egy gyereknek, aki nem tud mosolyogni, látszólag nincs jövője –mondta a pápa, majd ismételten leszögezte: „A háború mindig vereség, emberi vereség, nem földrajzi”.

Arra a kérdésre, hogy hogyan válaszolnak a föld hatalmasai, amikor a pápa békére szólítja őket?- Ferenc pápa a következőket válaszolta:

Van, aki azt mondja, hogy meg kell védeni magunkat. Utána pedig kiderül, hogy repülőgépeket gyártanak, hogy másokat bombázzanak, vagyis nem védekezni akarnak, hanem rombolni. A háború halottakkal, pusztításokkal, szülők nélkül maradt gyerekekkel végződik. A történelem során mindig van egy olyan földrajzi vagy történelmi helyzet, amely háborút provokál és lehet, hogy van olyan háború, amely gyakorlati okokból igazságosnak tűnhet, de egy háború mögött mindig ott áll a hadiipar, és ez pénzt jelent.

Ezután a beszélgetés a műsor címében szereplő fehér szín ellentétére, a sötétség jelenségére tért rá, hiszen a háború mindig a sötétséggel társul.

Ferenc pápa egyértelműen kifejtette, hogy egy háború mindig homályos, mindig sötét. A háború a sötétség hatalma. A fehér szín az ártatlanság, a jóság, sok szép dolog kifejezője, amikor viszont a homályról, a sötétség hatalmáról beszélünk, olyan dolgokról van szó, amelyeket nem értünk, amelyek igazságtalan dolgok. A sötétségnek erős hatalma van, hogy romboljon. A Szentatya itt a Bibliára utalt, Káin történetére. Irodalmi kifejezést használva fejtette ki, hogy amikor egy személy gyilkol, mint Káin, az egy sötét ember. Hozzáfűzte, hogy amikor valaki csak a saját javával foglalkozik, például nem törődik a rábízott munkásokkal, ez a személy erkölcsileg megöl másokat. Felhozta egy családapa példáját, aki nem láthatja esténként gyermekeit, amikor aludni mennek, mert későn érkezik haza és reggel korán elmegy otthonról, hogy el tudja tartani családját … ez a személy komor, fekete. A Szentatya azt is elismerte, hogy mindannyiunknak szembe kell néznünk azzal a kockázattal, hogy egy kis sötétség bennünk is van, a pápában is, mivel mindnyájan bűnösök vagyunk. Mindnyájan rendelkezünk egy bizonyos kis bölcsességgel, hogy tudjuk mi fog történni. És sokszor nem értjük, hogy mi történik. Egy hosszú folyamatra van szükség, egy egész életre, de ha egy egész életen át arra törekszünk, hogy jól intézzük, hogy kijavítsuk a dolgokat, akkor egy nagyon szép, boldog öregkorhoz érkezünk el.  A pápa itt azokra az öregemberekre, öregasszonyokra gondolt, akiknek tiszta a tekintetük, akik igazak voltak, akik küzdöttek életükben és az öregkort is szépnek, fehérnek, átlátszónak minősítette.

Az átlátszósághoz kapcsolódva a műsorvezető feltette a kérdést, hogy a pápa most megéli-e ezeket az érzelmeket, mint például az átlátszóság?

A pápa azt válaszolta, hogy igyekszik, hogy ne legyen hazug, hogy ne mossa kezeit mások problémáival kapcsolatban. Törekszik rá, de ő is bűnös és olykor nem sikerül, ilyen esetekben elmegy gyónni.

Milyen a pápa kapcsolata a tévedéssel? – érdeklődött Lorenzo Buccella svájci riporter.

Erős – válaszolta a Szentatya, mert valaki minél nagyobb hatalommal rendelkezik, annál inkább fennáll a veszélye annak, hogy nem veszi észre melléfogásait. Fontos, hogy önbírálattal tekintsünk hibáinkra, tévedéseinkre. Amikor valaki magabiztosnak érzi magát, mert hatalommal rendelkezik, mert jól tud mozogni a munka, a pénzügy világában, akkor kísértést érez, hogy elfelejtse: egy nap koldulni fog, koldulni fog az ifjúságáért, az egészségért, az életért. Ez kissé a mindenhatóság kísértése. És ez a mindenhatóság nem fehér. Mindannyiunknak éretten kell viszonyulnunk elkövetett hibáinkhoz, mert mindnyájan bűnösök vagyunk – szögezte le ismételten Ferenc pápa.

A műsorvezető a hosszú beszélgetés végén visszatért a fehér szín értelmezésére, megállapítva, hogy az egyes dolgok függőségi viszonyban vannak azzal a lelkülettel, amellyel azokat véghez visszük. A fehér szín általában a szép dolgok kísérője, de fennáll annak a kockázata is, hogy csak egy színlelt fehér, egy máz, amelyet arra használunk, hogy elrejtsük a képmutatást. Fennállhat-e ennek a kockázata?

A pápa elismerte, hogy vannak „bemázolt” emberek, akik el tudják rejteni gyengeségeiket és mesterkélten adják elő magukat. Fennáll ez az „úgy teszünk mintha” probléma, amit álszentségnek hívnak, vannak képmutató emberek, de mindannyiunkban van egy kis képmutatás. A pápa egyetértett a svájci újságíróval abban is, hogy maga a társadalom is lehet álszent, például háborúkat indít és utána humanitárius segélyeket küld, amelyek olykor a bűntudat fedezésére szolgálnak.

A svájci rádiótelevízióban március 20-án műsorra kerülő interjú lezárásaként Lorenzo Buccella a következő kérdést intézte Ferenc pápához:

A fehér egyben egy semleges szín is. Amikor különböző ideológiák, különböző személyek között ellentét áll fenn, Ön szerint érték-e a semlegesség?

Nagyon – ismerte el a Szentatya, majd ezekkel a szavakkal búcsúzott: „Életünkre vonatkozóan beszélhetünk fehér lapról. Nem mondjuk, hogy fekete lap, zöld lap, sárga zászló. Amikor egy olyan lapról beszélünk, amelyre írnunk kell, amit meg kell írnunk, az egy fehér lap, egy üres papír. És mindannyiunknak le kell írnunk saját döntéseinket a fehér lapra, ami az élet. Az élet egy fehér, üres lap és szép lesz, ha sikerül egy szép dolgot írni arra a lapra, de ha csúnya dolgokat írsz, akkor nem lesz szép az a lap.

14 március 2024, 08:49