A jubileumi év mindenekelőtt Krisztus éve: készüljünk rá együtt! – 4. rész
Vertse Márta - Vatikán
VIII. Kelemen 1599. május 19-én az „Annus Domini placabilis” bullával hirdette meg a szentévet, amelyre mintegy hárommillió zarándok érkezett Rómába. A jubileumi évben, Húsvét ünnepén kétszázezren keresték fel Rómát, közöttük számos olasz és európai udvari méltóság. VIII. Kelemen pápa az egész szentév során tanúságot tett a szentév lelkiségéről a hívek körében: naponta tizenkét szegénnyel étkezett, felszolgált az asztalnál a zarándokoknak, a Nagyhéten gyóntatott, a Szentlépcsőn térden állva haladt fel, míg a bíborosok bűnbánatuk jeléül a szentév idejére lemondtak a bíbor viseléséről. Az 1600-as szentéven részt vett Bellarmin Szent Róbert, a „hitvédők fejedelme”. A hitvalló és egyháztanító bíboros 1586-ban „Vitás hittanítások korunk eretnekségeivel szemben” címmel tette közzé hatalmas művét a katolikus tanítás védelmében. Tanítása példakép volt a magyar katolikus megújulás fő alakja, Pázmány Péter jezsuita szerzetes, bíboros számára is, megihlette az „Isteni igazságra vezérlő kalauz” c. 1613-ban közzétett művét.
„Barokk jubileumok” a XVII. században
A XVII. század valamennyi szentévében a dekoratív elemek, a barokk korszakra jellemző gazdag díszítések, pompás külsőségek is érvényesültek, olyannyira, hogy egyes tudósok „barokk jubileumok” néven emlegetik őket. A jubileumok alkalmával Róma a világ mintegy vallási színházává vált. A pápai és a nemesi családok körmeneteihez csatlakoztak a római bazilikák, a híres hét templom meglátogatására szervezett körmenetek. Az ájtatosságnak ezt a középkori római hagyományát Néri Szent Fülöp újította fel a XVI. században, javasolva, hogy közösen hajtsák végre a hívek a római jubileumok alkalmából. A mintegy 25 kilométeres útvonalat a zarándokok két nap alatt tették meg, felkeresve a következő hét nagy bazilikát: a Lateráni Keresztelő Szent János főszékesegyház, a vatikáni Szent Péter bazilika, a Falakon kívüli Szent Pál bazilika, a Santa Maria Maggiore bazilika, a Falakon kívüli Szent Lőrinc bazilika, a Jeruzsálemi Szent Kereszt bazilika és a Falakon kívüli Szent Sebestyén bazilika.
VIII. Orbán 1625-ben kiterjesztette a szentévi búcsút azokra is, akik nem tudtak Rómába zarándokolni
A következő jubileumot VIII. Orbán (Barberini) pápa 1624. április 29-én az „Omnes gentes plaudite manibus” k. bullájával hirdette meg. A Szent Kaput Karácsony vigíliájának délutánján nyitották meg, a szentévben mintegy félmillió zarándok érkezett Rómába. 1625. január 28-án a pápa „Pontificia sollicitudo” bullájával engedélyezte, hogy részesülhessenek a szentévi búcsú kegyelmében mindazok, akik nem tudtak Rómába zarándokolni. Ez vonatkozott a klauzúrában élő szerzetesekre, a foglyokra és a betegekre is. Pár nappal később, január 30-án a „Paterna dominici gregis cura” k. levelével, tekintettel a Szicíliából érkező pestis veszélyére, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika látogatását a trastevere-i Santa Maria bazilika látogatásával helyettesítette. Az immár hagyománnyá vált hét templom zarándoklatra vonatkozóan is a Falakon kívüli bazilikák helyébe Róma belső városrészeiben lévő templomokat jelölt ki. Ebben a szentévben avatták fel a Szent Péter bazilika belső terét. Itt jegyezzük meg, hogy VIII. Orbán pápa közvetlenül a jubileumi év után, 1626-ban iktatta a szentek sorába Portugáliai Szent Erzsébetet, II. Endre magyar király dédunokáját, Árpádházi Szent Erzsébet másodfokú unokahúgát, aki szentté avatott nagynénje tiszteletére kapta az Erzsébet nevet.
1650-ös jubileum - pápai szentmise Húsvét ünnepén a Piazza Navonán
Az 1650-es jubileumra a vallási indítékú, valójában hatalmi célokat szolgáló harmincéves háború befejezése után került sor, amely 1648-ban a vesztfáliai békével ért véget. A békeszerződés szentesítette a reformáció nyomán kialakult területi változásokat, amely lényeges veszteségeket okozott a katolikus egyház számára. 1649. május 4-én X. Ince pápa „Appropinquat” k. bullájával hirdette meg a jubileumot. A korábbi szentévekhez hasonlóan elrendelte a kilakoltatások és a lakásbérleti díjak befagyasztását, valamint a Porciunkula kivételével minden más búcsút felfüggesztett. Mint ismeretes, a ferences rend augusztus 2-án, Angyalos Boldogasszony ünnepén tartja a Porciunkula-búcsút, amely a kisebb testvérek közösségének egyik legnagyobb ünnepe. Ezen a napon van ugyanis az Assisi határában lévő Porciunkula kápolna búcsúja, amely Szent Ferenc boldog halálának a helyszíne és az ünnep alkalmából a világ összes ferences templomában teljes búcsú nyerhető el a szokásos feltételekkel.
A szentév idején számos protestáns áttért a katolikus hitre
Az 1650-es jubileumi év újdonsága volt a szentévi búcsú kiterjesztése a belga tartományokra és Nyugat-Indiára. Mintegy 700 000 zarándok érkezett Rómába, főleg a Róma környéki területekről, és számos protestáns áttért a katolikus hitre. A szentévre készülve X. Ince pápa a barokkori építőművészet legmeghatározóbb alakját, a svájci származású, de Itáliában tevékenykedő Francesco Borromini építészt bízta meg a rossz állapotban lévő Lateráni Szent János bazilika restaurálásával. Az 1650-es jubileum csúcspontját az a húsvéti ünnepélyes szentmise jelentette, amelyet X. Ince pápa a Piazza Navonán, Róma központjának egyik leghíresebb monumentális terén mutatott be. A teret X. Ince pápa (Giovanni Battista Pamphili) megbízásából a Pamphili olasz nemesi család alakította át, az ókori stadionok jellegzetes formáját követve. Ezt a szertartást tekintik a katolikus ellenreformáció utolsó eseményének. Az 1650-es jubileum illusztris zarándokai között volt Krisztina svéd királynő is, aki 1654-ben áttért a katolikus hitre, miután egészségügyi okokra hivatkozva váratlanul lemondott huszonkét éven át gyakorolt hatalmáról és később Rómában telepedett le.
A vétkeiket megbánó bűnösök előtt megnyílnak a paradicsom kapui
A X. Kelemen által meghirdetett 1675-ös jubileum időszakának főbb eseményei a XVII. századi katolikus teológiai mozgalom, a janzenizmus kiéleződése, a katolikus hitre áttért Krisztina svéd királynő Rómába érkezése és Róma város építőművészeti gazdagodása Gian Lorenzo Bernini barokk építész, festő- és szobrászművész rendkívüli alkotásai által.
Az egyháztörténelem XV. szentévét, a XVII. század utolsó jubileumát X. Kelemen tiszteletreméltó idős korában, 84 évesen hirdette meg 1674. május 16-án az „Ad apostolicae vocis oraculum” k. bullájával. A XIII. Gergely által 1574-ben bevezetett szokás szerint két alkalommal: először Urunk mennybemenetelének ünnepén, mert a vétkeiket megbánó bűnösök előtt megnyílnak a paradicsom kapui, majd Advent negyedik vasárnapján, mert az adventi időszak végén meghal a régi év, és az új, a jubileumi év veszi át a helyét.
A nagyhét volt a szentév legintenzívebb időszaka, amelyet az ünnepélyes szertartásoknak, a zarándokok fogadásának és megsegítésének szenteltek. Krisztina királynő például ekkor kereste fel a Szentháromság Testvérületet nemesi hölgyekkel együtt és a különféle társulatok minden nap ünnepélyes körmenetet szerveztek. 1675 nagypéntekén a Szentháromság Testvérület 13 ezer zarándokot látott vendégül vacsorával. A szentév során a Colosseumot újból felszentelték és visszavonták annak engedélyét, hogy ott bikaviadalokat tartsanak.
X. Kelemen pápa, aki ifjúkorában, 1624-es pappá szentelése után 1627-ig a lengyelországi apostoli nunciatúrán végezte szolgálatát, nagy összegű adományt juttatott el Sobieski Jánosnak, III. János lengyel királynak a törökök elleni győzelem után. A szentévet követően, 1676. július 22-én, 86 éves korában halt meg. X. Kelemen számos szentté avatási eljárást is sikerre vitt, köztük Limai Szent Rózáét és kitűnt a zarándokok nagylelkű gondozásával, akik a XVII. évszázad utolsó jubileumára mintegy másfél millióan özönlöttek a katolicizmus központjába.
