A jubileumi év mindenekelőtt Krisztus éve – készüljünk rá együtt! – 5. rész
Vertse Márta – Vatikán
Ebben az évszázadban került sor többek között a mercedárius atyák által kiváltott rabszolgák szentévi zarándoklatára, a híres Spanyol-lépcső ünnepélyes felavatására. XIV. Benedek pápa az 1750-es szentév alkalmából bevezette a nagypénteki Via Crucis-t a Colosseumnál, ekkor állították fel az őskeresztény vértanúk szenvedésének helyén a 14 stációs keresztutat.
A felvilágosodás hajnalának évszázada
Az 1700-as jubileumot 1699. május 18-án XII. Ince a „Regi Saeculorum” k. bullájával hirdette meg, de a megnyitó szertartáson az idős pápa gyenge egészségi állapota miatt nem tudott személyesen elnökölni. Nyolcvanötéves korában, szeptember 27-én bekövetkezett halála után utóda, XI. Kelemen pápa zárta le a szentévet. A „felvilágosodás korának” hajnalán a búcsúk történetének névtelen szerzője megállapította, hogy „Manapság már nem járnak olyan sokan Rómába zarándokolni, mint régen, mert szokássá vált, hogy a jubileumi bűnbocsánatot a saját hazánkban szerezzük meg”. Háborúk, eretnekségek, a francia forradalom, majd a XIX. század elején a napóleoni időszak megakadályozták, hogy a korábbi szentévekhez hasonlóan a zarándokok tömegesen érkezzenek az Örök Városba. Nem hiányoznak azonban olyan feljegyzések sem, mint egy angol zarándoké, aki XII. Ince pápa idején az 1700-as jubileumról a következő emléket hagyta ránk: „A tömeg továbbra is olyan nagy részvétellel halad át térden állva a Szent Péter bazilika Szent Kapuján, hogy nekem idáig még nem sikerült bejutnom”.
1725-ös szentév - Jubileumi béke
Az 1725-ös jubileumi év a VI. Károly német-római császár és az új spanyol király, V. Fülöp között folyó béketárgyalások megnyugtató jele alatt kezdődött. A két uralkodó április 30-án írta alá az első Bécsi békét. XIII. Benedek egy hónappal péteri szolgálata megkezdése után, 1724. június 26-án hirdette meg a szentévet „Redemptor et Dominus noster” k. bullájával, majd a legkisebb részletekig kidolgozta a jubileum programját, arra törekedve, hogy egyre magasabbra emelje Róma erkölcsi és lelki színvonalát. A cél érdekében a Vatikánban kezdte el tevékenységét: főpásztorainak, udvari prelátusainak megparancsolta, hogy minden szombaton vegyenek részt liturgiákon és hallgassanak szentbeszédeket és szigorúan megtiltotta, hogy esténként világi szalonokat keressenek fel. Az egyházi személyeknek továbbá tilos volt a XVIII. században divatos parókát viselniük. A világi hívek sem maradtak mentesek a tilalmaktól, továbbra is fennállt a lakbérleti díjak befagyasztása, ami csak a bérlőknek kedvezett, a bérbeadóknak nem. Az egyéb tilalmak általában a mulatságokra vonatkoztak, különös tekintettel a farsangi vigalmakra, az álarcosbálokra, valamint a szerencsejátékokra. Így a zarándokoknak be kellett érniük a lehető legegyszerűbb körmenetekkel, fáklyás világítás és a különféle biblia figurákat ábrázoló díszítések nélkül. XIII. Benedek betiltotta még azt a mai napig élénken élő hagyományt is, hogy a hívek szőnyegekkel, selyemtakarókkal, hímzett terítőkkel ékesítsék az erkélyeket és az ablakokat a körmenetek elvonulása alkalmából. Ezt a szokást a pápa a felesleges luxus hivalkodásaként ítélte meg.
A felszabadított rabszolgák
Ebben a szigorú légkörben a rómaiaknak megadatott egyetlen látványosság, a mercedárius atyák rendjének jubileuma volt. Az 1218-ban megalapított rend szerzetesei a muzulmán országokban raboskodó keresztény foglyok kiváltásán munkálkodtak. A szentévben háromszázhetven különböző nemzetiségű volt rabszolgát hoztak el Rómába, akiket Tunéziában váltottak ki egy 90,122 scudo, ezüstéremnek megfelelő jelentős összeg kifizetése ellenében. A felszabadított rabszolgák mindannyian együtt érkeztek június hónapban Rómába, hogy közösen fejezzék ki hálájukat kiváltásukért. A Szentháromság Testvérület helyiségeiben kaptak szállást és onnan vonultak körmenetben a Szent Péter bazilikába, ahol XIII. Benedek fogadta őket. A pápa mindegyiküknek adott egy teljes búcsú érmet „in articulo mortis”, a „halál pillanatában” felirattal, valamint az „Isten Bárányát” ábrázoló kis képet. Ezenkívül kétszáz ezüstérmét ajándékozott a Testvérületnek, elrendelve, hogy osszák szét a legszegényebbek között, és saját pénzéből kifizette a Szentháromság Testvérület által befogadott egykori rabszolgák és zarándokok háromnapos étkezési és szállási költségeit. A római nemesség is nagylelkű volt az otthon és munka nélkül maradt volt rabszolgákkal, sokan közülük a főúri családok alkalmazásában kezdhettek új életet.
A Spanyol lépcső ünnepélyes megnyitása
Az 1725-ös szentév eseményei közé tartozik, hogy XIII. Benedek pápa a jubileumi év keretében ünnepélyesen felavatta a Róma történelmi IV. kerületében, a Mars mezőn (Campo Marzio) épült díszes lépcsősort, a Spanyol lépcsőt, amely a város egyik leghíresebb terét, a Spanyol teret köti össze a felette emelkedő domboldalon lévő Santa Trinità dei Monti templommal, Róma francia közösségének egyik nemzeti templomával.
1750 - a 14 stációs keresztút felállítása a Colosseumban
Az 1750-es szentévet, amely a tizennyolcadik volt a jubileumok sorában, XIV. Benedek pápa hirdette meg „Peregrinantes a Domino” k. bullájával. A korabeli krónikák arról számolnak be, hogy több mint egymillió zarándok özönlött Rómába, köztük több nagykövetség képviselői, egy csoport Nyugat-Indiából, Egyiptomból és Örményországból. A beáramlás olyan nagy volt, hogy a római karitatív és kórházi intézményeknek néhány főúri palotát is ki kellett bérelniük. A külföldi látogatók közül nagy érdeklődést keltettek az örmény hívek, akik 200-an zarándokoltak el a kereszténység szívébe, hogy a törökök véres üldözései ellen oltalmat kérjenek a kegyelmek helyén. Most első alkalommal világították meg a Szent Péter bazilika kupoláját és Bernini oszlopcsarnokát több ezer fáklyával és városszerte háromezer keresztet állítottak fel.
XIV. Benedek pápa továbbá bevezette a nagypénteki Via Crucis-t a Colosseumnál, felszentelve az amfiteátrumot, az őskeresztények vértanúságának örök emlékét őrző helyet. Már a szentévet megelőzően 1740-ben Jézus kereszthalálának emlékére elrendelte a péntek délutáni három órai harangszót. Az 1750-es jubileumi szentév egyik főszereplője volt az életszentség hírében álló, és 1867-ben a szentek sorába iktatott Porto Mauriziói Lénárd ferences rendi szerzetes, prédikátor. Apostolkodásának egyik fő területe volt a keresztúti ájtatosság, a keresztút terjesztése, amely általa nyerte el 14 stációs mai változatát. Nevéhez 572 keresztút felállítása fűződik, amelyek közül 42 Rómában található, a leghíresebb a Colosseumban 1750. december 27-én felállított Via Crucis és a hozzá tartozó nagy kereszt az aréna közepén.
1775 - az új pápa, VI. Piusz ünnepélyes megkoronázása
A következő jubileumot negyedszázad elteltével 1774. április 30-án hirdette ki XIV. Kelemen pápa a „Salutis Nostrae Auctor” k. bullájával, de sajnos három hónappal az ünnepélyes megnyitás előtt, szeptember 22-én meghalt. Utódát, VI. Piusz pápát 1775. február 15-én választották meg a péteri székbe. Így ebben a szentévben a zarándokok tanúi lehettek az egyik pápa halálához és a következő pápa megválasztásához kapcsolódó szertartásoknak, ünnepségeknek. VI. Piusz, Giovanni Angelo Braschi megkoronázása és a Lateráni Szent János főszékesegyház birtokbavételének a szertartása a szentév keretében történt, ez utóbbira 1775. november 30-án került sor, ünnepélyes lovasmenet keretében. Becslések szerint 300 ezer volt a zarándokok száma. A XVIII. század végén bekövetkezett politikai események, a francia Direktórium áldozataként VI. Piusz 1799-ben fogságban halt meg a franciaországi Valence-ben. Pápaságához egy magyar szál is fűződik.
Magyar emléktábla Vatikánváros Braschi pápáról elnevezett terén
A Vatikáni Grottákból, vagyis a Szent Péter bazilika altemplomából kifelé jövet Vatikánváros területén eljutunk a Largo Braschinak nevezett kis térre, ahol jobbra föltekintve a Bazilikát a sekrestyével összekötő boltíven egy magyar emléktábla áll. A latin szöveg felidézi, hogy itt állt a magyar zarándokház, amelyet Szent István építtetett a Rómába igyekvő magyar hívek számára Szent Péter sírja közelében. 1776-ban ugyanis VI. Piusz pápa lebonttatta az épületet, hogy helyére megépítsék a Bazilika sekrestyéjét. Az emléktáblát a lateráni egyezmény évében, 1929. december 17-én helyezték el a Braschi pápáról elnevezett téren, Achille Ratti, XI. Piusz uralkodása idején Serédi Jusztinián bíboros, Magyarország hercegprímása kezdeményezésére. Az emléktábla feltünteti XI. Piusz pápa címerét, valamint a magyar címert Szent István koronájával. A ma Rómában működő Szent István Ház ennek az 1030-as évek idején épült zarándokháznak az utóda.
